A szappan és a mosópor forgalma tárgyában a kormány november 17-iki kelettel 3689/1916. M. E. sz. a. rendeletet bocsátott ki, amely szerint ezután csupán egy minőségü 30-33% elszappanositott zsirsavat tartalmazó szappant és 3-5% elszappanositott zsirsavtartalmu mosóport (szappanport) szabad előállitani, ha a mosópor zsákokban kerül forgalomba, dobozokban vagy papircsomagolásban csak az első állitó cég eredeti csomagolásában szabad mosóport forgalomba hozni és ennek 8-11% elszappanositott zsirsavat kell tartalmaznia.

A mosószappan csak 1/2, 1/4, és 1/8 kg-os darabokra vágva minden darabon „hadiszappan” felirással és az előállitó cég nevével vagy már korábban használt gyári jegyével, esetleg védjegyével ellátva árusitható. Kenhető nátronszappant késziteni egyáltalában tilos, káliszappant és borotvaszappant, valamint pipereszappant csak az Olaj- és zsiradékügyi bizottság engedélye alapján szabad előállitani. 

A rendelet értelmében a még korábbról meglevő, a rendelet intézkedéseitől eltérő minőségü szappant csak 1916. december 31-ig szabad forgalomba hozni 60% zsirsavtartalom alapján 7 K legmagasabb áron. A hadiszappanért a gyár kg-kint 3.80 K, a kiskereskedő pedig 4.16 K, mosóporért zsákokban a gyár 0.80 K, a kiskereskedő 1 K, dobozokban vagy papircsomagolásban a gyár 1.50 K, a kiskereskedő 2 K legmagasabb árat igényelhet kg-kint. 

Látnivaló, hogy a rendelet a gyárak által számitható árakat is olyan alacsonyra szabta meg, hogy azok mellett csak a nagyobb vállalatok találhatják meg számadásukat, mig a kisebb cégek a mai zsiradékárak mellett aligha lesznek képesek termelni. A kereskedők haszna pedig olyan csekély, hogy azzal aligha fizetődik meg a kereskedő önköltsége és fáradtsága.

Különös, hogy a rendelet egy szóval sem intézkedik aziránt, hogy a nagybani árak bérmentve a vevő lakhelyére vagy ab gyár értendők-e. Még ha feltételezzük is, hogy a gyár részéről igényelhető ár minden esetben bármentve a vásárló kereskedő vasutállomására szállitva értendő, a kg-kint koncedált 36, 20 és 50 fillér hasznot sok esetben nagyrészt a kocsifuvar, be- és kirakás stb. mellékköltségek fogják fölemészteni.

Alapos tehát a kilátás arra, hogy a szappanszükséglet fedezése a magánfogyasztás részére még nehezebbé fog válni, mint eddig, eltekintve attól, hogy maga a rendelet a háztartásokban elfogyasztható szappant fejenkint és havonkint mindössze 125 grammban állapitja meg.