A középeurópai gazdasági egyesületek együttes értekezlete, amelyet a hét elején Budapesten tartottak, ismét előtérbe tolta a gazdasági közeledés kérdését a német birodalom, továbbá Magyarország és Ausztria között.

Naumann Frigyes ragyogó ékesszólással megirt könyve az uj Középeurópáról volt az első munka, amely az egymásra utaltság hatása alatt és ebből kiindulva gazdasági jövőnk biztositása érdekében első izben, de meglehetős merészséggel foglalkozott a kérdéssel.

A gondolat, amely a középeurópai államokat gazdasági egységbe vonja össze, eleinte lelkesitő erővel hatott, alaposabb és megfontoltabb megitélésnél azonban kitüntek a kérdés nehézségei is. Talán nincs is nehezebben megoldható probléma, mint ennek a gazdasági közeledésnek a kérdése, mert hiányoznak az előzményei és a világtörténetben is hiába keresnénk példák után. 

A kérdés szakszerü vizsgálatánál az érdekeltek előbb a kérdés formai részéből indultak ki és azt vitatták, vajjon a gazdasági kérdésre a vámunió, vagy a kereskedelmi szerződés és annak is a legnagyobb kedvezményt és preferenciális vámokat biztositó módozatai a legalkalmasabbak-e? Ezeken az alaki kérdéseken azután hosszú vita indult meg, amelyeket nem lehet meddőeknek tartani azért, mert azok lényeges részleteket alapos tanulmányozás tárgyává tettek és e részleteknek gazdasági jelentőségét a mai kereskedelmi politikában sok oldalról uj világitásba helyezték. 

Ami a lényeget, a gazdasági közeledés külső alakját illeti, abban a tekintetben lényeges előrehaladás nem volt tapasztalható, ami érthető is, mert a kérdésnek ez a része a legkényesebb. Az eleinte felkapott vámunió gondolata óriási elváltozást jelentett volna az egyes államok gazdasági önállósága szempontjából, mert még a Magyarország és Ausztria között fenálló gazdasági kapcsolatot is uj alapokra fektette volna.

Ma a gazdasági közeledés formájáról kevésbbé beszélnek, mert a nehézségek, ugy látszik az ügy érdekében távoltartják a kérdésnek ettől a megvitatásától az illetékeseket. Viszont kétségtelen, hogy a gazdasági közeledés szüksége és a meggyőződés a gazdasági kapcsolatnak minél szorosabbra füzéséről a háboru folyamán mind erőteljesebbé vált.

Az entente képviselőinek párisi konferenciája, az entente országainak gazdasági készülődései, de ezektől eltekintve, a saját magunk gazdasági helyzete a háboru után mind jobban megérlelték a meggyőződést, hogy mindent el kell követnünk, hogy a gazdasági kapcsolatot a velünk politikai szövetségben álló országokkal, első sorban a gazdaságilag is legjelentősebb német birodalommal minél bensőbbé tehessük.