A kereskedő kinyomatja üzleti reklám-levelezőlapját, ráragasztja az előírt filléres bélyeget, meg címezi s bedobja a postaládába. A többi már a posta dolga. A postaintézmény kiszedi a postaládából az ott összegyüjtött leveleket és levelezőlapokat, behordja a központi irányító hivatalba, ott száz és száz kéz szétszedi, különböző vasuti vonalak szerint osztályozza, megfelelő leadási állomásközpont szerint zsákokba rakja, a zsákokat gondosan lezárja és kézikocsik segélyével az induló vonatra rakja.

A vonat postakocsijában ülnek a mozgópostások. Ezek azalatt, míg a robogó vonat egyik állomásról a másikig ér, a következő állomásnak szóló postazsákot elkészítik s mihelyt megáll a vonat, az ott várakozó postásnak átadják s átveszik az ezek által hozott uj postazsákokat. A leadott zsákok az uj állomás postahivatalában a szétosztó hivatalba kerül, a száz vagy az egy levélhordó kézhez kapja a szétosztott levélpostát s kihordja a címzettnek. Akár egy fillér a portó címén felragasztott bélyeg, akár tíz vagy husz, az mindegy.

A levél vagy nyomtatvány egyforma pontossággal, egyforma gondossággal, ugyanolyan gyorsasággal ér célhoz, akár egy fillér a portója, akár husz. Ha ezt a szolgálatot összehasonlítjuk a levélbélyeg előtti idők postaszolgálatával, ami még egy emberöltőnek sem tul sok időt jelent, jogosan csodálkozhatunk a változásokon.

A delizsáncon utazó ember, rendesen kereskedőember, aki magával viszi a városba szóló levelet és kézbesíti is hetek mulva, a mikor megérkezik oda és a képen látható leveles zsák fölszedő expresz-vonat a legjobb kifejezője annak a határtalan technikai fejlődének, amelyen a posta intézménye keletkezése óta átment. Mert tudni kell azt is, hogy a vasut már harminc esztendeje járt a sineken, de postát még nem vitt.

A leveles posta magánvállalkozása volt egynémely kiváltságos jogokat élvező családnak, s ezek postakocsikat járattak lóváltó állomástól állomásig, ahol a leveleket távolság szerint megszabott díjak ellenében kiadták az érte jelentkezőnek. Akkoriban az irni-olvasni tudó emberek mindennap bementek a postára szétnézni, hogy jött-e levél? Hogy ma mint van, azt nem kell rendesen elsorolni. Ma csuda van a világon.

Csak nézzük meg a képet. Az expresz nem áll meg minden állomáson, mert hiszen azért expresz, hogy gyorsabban érjen el céljához, mint más fajta vonat, de ha utast nem is vesz föl, a postát fölvenné, mert a hírszolgálat ma nemzeti, sőt nemzetközi érdek. Még ma is ugy történik általánosan a posta fölvétele, hogy a vonat megáll s a postazsákot lerakják. A mi képünk már mutatja a közeljövőt, amelynek alkalmazása már megindult Amerikában. A Newyork-Chicagó között közlekedő tizennyolc órás vasut, amely évi 365 menet közül 260-szor pont tizennyolc óra alatt érkezik meg, a többi esetben 1-7 percek között váltakozik a késés, már alkalmazza ezt a postazsák átvétel.

A rendszer abban áll, hogy a pályatest mellett könnyen kapcsolódó szerkezettel fölfüggesztik a postazsákokat állványok kiugró karjára. A vonat három kocsijára fölszerelnek két-két barázdás lapot, amelynek vége begörbített, mint a lapát éle. A mechanika törvényei alapján, ha a bordás lap elkapja a zsákot, az ütés ereje befelé dobja a zsákot, s a tehetetlenség törvényei szerint a zsák egy ideig követi a vonat sebességét is.

De a kar rugós szerkezetű, s abban a pillanatban, mikor a zsák hozzáütődött, önmagától befelé hajlik. Ez a három tényező eredményezi azután, hogy a postazsák a robogó vonat nyitott ajtaján berepül. A vonat tehát nem áll meg, hanem rohanás közben szedi magához az állomás postáját. A vonat tulsó oldalán levő állványokra háló van kifeszítve s a robogó vonatból egyszerűen kiejtik a hálóra a leadandó postaküldeményeket. A rendszer bevált, mert Amerikában terjed s ma már Németország is bevezette.