Két éve már, hogy Románia „mérlegeli” a hadihelyzetet, mintha lesné, hogy mikor és kinek oldalán avatkozzék bele a világháboruba. A hivatalos Románia mindeddig igyekezett megóvni a semlegesség látszatát, noha az oroszbarát körök már mindjárt a háboru kitörésekor heves izgatást kezdtek a központi hatalmak ellen.

A russzofil uszitók vezére Take Joneseu volt, akit szenvedélye – vagy talán az orosz rubel – legutóbb már anynyira elragadtatott, hogy még a dinasztiát is megtámadta pártja lapjában és a nyilvános népgyüléseken. Vele szemben Carp Péter, a modern Romániának ez a legkiválóbb politikusa és diplomatája, a szintén nagy tekintélyü Marghiloman Sándorral együtt, mindig a legerélyesebben szembeszállt azzal a veszedelmes áramlattal, mely Romániát háboruba akarta keverni a központi hatalmakkal.

Maga Ferdinánd király és Bratianu, a román hallgatásba burkolóznak, bár ugy látszik, hogy az entente-hatalmak óriási nyomása és erőszakossága következtében hajlandók szakítani Károly király politikájával. Ezekben a válságos napokban éppen kapóra jött tehát gróf Károly Mihálynak komoly intőszózata: ….Tudja meg az egész világ – igy hangzott ez a figyelmeztetés, melyet utóbb gróf Tisza István is helyeselt és magáévá tett – és tudja meg Románia, hogy ameddig egy magyar ember él, ameddig egy magyar emberben csak egy csepp vér van, addig küzdeni fog Erdély megvédéséért.

Tudja meg Románia, hogy ha megtámad minket, akkor az Erdélyi havasokon nem embereket fog találni, hanem tigriseket, mert mi ugy fogjuk megvédeni Erdélyt, mint a tigrisek, akiktől el akarják ragadni legdrágább kincsét.