A játék a szervműködtetési erotikának a maradványa és mikor a tömeg százszor elénekli a Hulló falevelet egymásután, mikor a részegségbe, mámorba tapsolja magát, mindig, ha öncélú a tömeg, valami halvány mását termeli annak a gyönyörűségnek, mi gyerekkorában a vonaglásig intenzív volt. A férfinél ezek a narcissztikus örömök már elkoptak. A férfi nem játszik, dolgozik.

b) A gyermek és a szülei közötti viszony egyik legindulatterheltebb emberi kapcsolat. A férfi ezzel szemben elfogulatlanul nézi a szüleit. A fiúgyermeknek anyja iránti szeretete nagy gyönyörűségforrás, apja iránt érzett gyűlölet-imádat érzése a legjellegzetesebb emberi érzések egyike. A gyermek szüleit felruházza azokkal az emberi tökéletességekkel, mikkel a vallásos ember az istenét.

Ez az alapja a szülő-gyermek viszony legkarakterisztikusabb sajátosságának, annak t. i. hogy a gyermek teljesen a szülő szuggesztív befolyása alatt áll. A szuggesztió tartalma: a mindenhatóság előtti feltétlen engedelmesség. Technikája, az anyaszuggesztió, a rábeszélés, az apaszuggesztió, ráijesztés. A tömegnél is a legjellemzőbb tulajdonság: a szuggerálhatóság. A szuggesztió itt a tömeg nemi állásfoglalása az egyénnel szemben, a tömeg hajlandósága arra, hogy azt a valakit az apával vagy az anyával azonosítja.

A szerelmes, a gyermek, a tömeg értékel annyira túl, hogy feltétlenül tud engedelmeskedni. A szónok mond valamit és a tömeg tombol (anyaszuggesztió), a szónok mond vagy tesz valamit és a tömeg elnémul (apaszuggesztió). Az előbbi rábeszél, az utóbbi ráijeszt. Az előbbi beszél, az utóbbi rendszerint cselekszik.

Az előbbi szaval, az utóbbi a nép közé lövet. Apaszuggesztióra példa: Huckleberry Finn kalandjaiban a déli ezredes, kit meg akarnak lincselni és ki összefont karokkal gúnyosan nevet. Napóleon, ahogy elfojtja a lázadást. Tisza István, ahogy május 23-án mondja: Nem vagyunk vénasszonyok.

3. Az ökonómiai ösztön, a harmadik hatalmas emberi ösztön természetesen szintén azonos tartalomra a férfinél és a gyermeknél. Ez az ösztön három akarást foglal magában. Először is, ha az előbbi két ösztön valamelyike valami mitt nem elégülhet ki, fellép ez az ösztön és keresi a módot, hogy a másik két vágy kielégíttessék. Másodszor ösztönösen keresi azt, hogy minél kevesebb fáradsággal történjék ez.

És végül ösztönösen törekszik arra, hogy az énfenntartási és szexuális ösztön helyzete a természettel respektíve társadalommal szemben minél előnyösebb legyen. Az ökonómiai ösztön az élet primitív fokán makacs élni akarás, tiltakozás a megszűnés ellen, legfejlettebb fokon: gondolkodási kényszer. Az ökonómiai ösztön fejlesztette ki az ember leggyönyörűbb fegyverét a létért való küzdelemben: az intellektust.

A férfi és a gyermek közti intellektuális különbségek tárgyalása előtt még egy fontos különbséget kell kiemelni az ösztönéletre vonatkozólag.

Az infantilis léleknél a Lustprincip korlátlanul uralkodik, csak a férfi léleknél korlátozza a valóság és az erkölcs a gyönyörhajhászást. A gyermek nem veszi tudomásul, hogy az asztal lába az útjában van, keresztül akar menni rajta.

A tömegeknél a leggyakoribb a politikai lehetetlenségek semmibe vétele, mint ahogy a forradalmi tömegakarások tartalma mindig a legnyomasztóbb lehetetlenség elleni fellázadás. Valószínű, hogy 1848. március 12-én a legnagyobb képtelenségnek látszott, hogy valaki cenzúrázatlan költeménnyel be merjen menni Heckenasthoz.

Valószínű, hogy a háborúban a rohamoknál nem utolsó sorban az a lelki beállítottság is nagy szerepet játszik, mi a mindenhatóság érzéseképpen jelentkezik az egyesnél, mi nem más, mint az, hogy a gyermek vágyérvényesítésnél nem ismer lehetetlenséget. Ezek például szolgálhatnak arra, hogy a tömeg a gyermek analógiájára, mennyire nem számol a realitással, a való tényekkel, mennyire korlátlan az ösztönkiélésben, mennyire nem tűr semmi gátat a Lust akarásával szemben.

Valamint a korlátlan Lustprincip az absztrakt gyermek jellegzője, a korlátlan Objektprincip az absztrakt férfit jelentené. Annál férfibb a férfi, minél kevésbé van szüksége azokra a narkotikumokra (pl. vallás, művészet, metafizika stb.), mit a valóságba belenyugodni nem tudó gyermek szegez a természet kérlelhetetlen törvényeivel szembe.

Ugyancsak nem törődik a tömeg - csakúgy, mint a gyermek - az erkölcsi lehetetlenséggel. Milyen csodálatos hamarsággal halatja meg a gyermek szüleit, ha megverik! A tömeg mindig erkölcsön kívül áll, akár olyan aljas, mint az állat, akár olyan nemes, mint az apostol. Az erkölcs lényege az az értelmi belátás, hogy a pillanatnyi ösztönkiélésnél többet ér a jövőbeli állandóbb hasznosság. Ez úgy a gyermeknél, mint a tömegnél hiányzik.

Nem meglepő, sőt természetes, hogy a férfi és tömeg ösztönélete tartalmilag azonos, csak az eszközök, módok mások, ahogy kielégíteni törekszenek őket.

Az intellektusra vonatkozólag a következő különbséget látjuk:

1. A férfi gondolkodását a gyermeknél a képzettársítás helyettesíti, amit úgyis mondhatunk, hogy a gyermek gondolkodása cenzúramentes. Olyan, mint a paciens beszéde a pszichoanalitikus kúránál, vagy mint Molnár Ferenc írása, mikor gyermekekről ír. Mindent elmond, mi eszébe jut és a pontot, vesszőt nem ismeri.

Mikor 1848. március 15-én este a színházban a tömeg elunta a Szózat éneklését, valakinek eszébe jutott, hogy Táncsicsot kell a színpadra hozni. Semmiféle érvekkel ezt az ötletet nem lehetett a tömeg fejéből kiverni.

Kérdés, hogy a tömeg a millió szabad képzettársítás útján felmerült ötlet közül melyiket teszi magáévá?

A tömeg mindig azt az ideát fogadja el, mi a legjobban kedvez ösztönkiélésének. Csak arra az ingerre reagál, mit affektációjába bele tud illeszteni. Viszont ez irányban nagyon is kifinomodott az érzékszervük.

Képzettársítással kapcsolatos, hogy a tömeget erősen lehet befolyásolni szójátékkal. (Pl. Jókai képviselőválasztása "Az élet komédiásaiban". Az "ütenyrendszer" szójátéka).

2. Másik intellektuális sajátossága a gyermeknek a férfivel szemben, hogy képzetei érzelemmel átitatottak, indulatterheltek, míg a férfi a gondolkozásnál absztrakt fogalmakkal operál. Valószínű, hogy a gyermeknél kezdetben csak azok az érzékletek tudtak tudatossá lenni, melyeknek érzelem színezése a tudat központjában volt. Az elvont fogalom úgy keletkezett, hogy a kísérő érzelem mind távolabbra, a tudat perifériájára szorult és ami visszamaradt, az alkalmas volt külvilági tárgyak megjelölésére.

A szavak érzelemitatottságára példák ma nálunk a következő szavak béke, Németország, zsidó respektíve paraszt és a pendant fogalmak.

Béke: a játékot jelenti, ami után a gyermek nagyon vágyódik, a játékot, mit apa nem akar meghozni, és amit kérni sem igen szabad. Mikor a költő elszavalta, hogy nem a győztest énekli, hanem aki először kimondja azt a varázsszót... itt a közönséggyermek félbeszakította a szavalást, tombolva tapsolt. Akiket a progresszívek közül hadi sikerek nem kábítottak el és akik kritikus szemmel nézik Németországot, mikor valamilyen szempontból élesen kritizálják, mozgás szalad végig a tömegen.

Valaki félénken tapsol, a túlsó oldalon erősen összecsapja valaki a kezét, tapsorkán készül, a szónok leinti őket, a tömegen öröm szaladt végig, mi nagyon hasonlít a diák öröméhez, mikor valaki "meg meri mondani a tanár úrnak". A tanár úr - tudjuk - az apa fedőképe. Németország ma legtöbbször az apa, kit gyűlölünk, imádunk a gyermek sajátos ambivalenciájával.

Hogy ez így van, a taps mutatja, mert ez több, mint egyszerű helyeslése annak, amit a szónok mond, több annál, hogy a szónoknak igaza van, - hisz akkor is igaza van a szónoknak, mikor Oroszországot szidja, és ezt közömbösen vesszük tudomásul. Zsidó, paraszt, szocialista, feltörekvő faj, feltörekvő osztály, mi ez? Az új kis testvér, ki el akarja lopni az anya szeretetét az idősebbtől.

Csak egy dolog van annál izgatóbb, mikor a szónok magyarázza, hogy a zsidó kiforgatja birtokából a dzsentrit és ez az, amikor a kisfiút felvilágosítják, hogy öccse nagyobb vajaskenyeret kapott, holott ő sokkal korábban lépett hazánk földjére. Persze a pendant szavaknak pendant értelmük van. Ugyanezeknek a szavaknak más összetételű tömegeknél más az indulati színezésük.

A tömeg fogalmai (jelszavak) mindig érzelemtelített képcsoportok szimbóluma. A jelszavak mögött rendszerint a messiási világ lappang.

Mi még emlékszünk arra a mámoros örömre, ami Európán keresztül robogott erre a mondatra: Kitört a háború! A háború fogalma a férfiaknál a legborzasztóbbat jelenti, a tömeg beillesztette affekciójába, mi a megkönnyebbülés volt a nyomottság és bizonytalanság vége feletti öröm. Azután a gyerekkori érzelemszínezés...

3. A gyermeknél és tömegnél a szavak, képek, szimbólumok. Csak a férfiaknál szabatosak a fogalmak. Mi a szimbólum? Minden szó, kép, mi mást is jelent, mint amit jelenteni szokott közönségesen, az szimbólum. Gyakran előfordul, hogy a gyermek ártatlan szót ki nem akar mondani, akárhogy kérik is. Sír, ha mások mondják ki. A férfi fogalmai határozottak. Itt ismét példa lehet a jelszó.

Összegezve a fentieket azt látjuk, hogy a gyermek érzelemátitatott, szimbólumos csapongó képzettársítását a férfinél az absztrakt határozott cenzúrázott gondolkodás váltja fel.

A képzettársítás az alapja annak, hogy oly hatalmas a tömeg képzelőtehetsége, a legtávolabbi dolgok között talál kapcsolatot. Példa: Sir Edward Grey legendája, hogy ő ugratja be a japánokat abba, hogy az oroszokat megverjék, ami azután a Balkán-aspirációknak és a világháborúnak lett az oka.

A cenzúrázatlanság az oka annak, hogy a tömegnek olyan nagy a csodálatos iránt a fogékonysága. A tömeg kritikátlan és miután a valóságérzékelést felváltja a primitív vágyérzékelés, mint az álomban, a lehetetlenség itt is természetessé válik. ("A marne-i győzelem az orleansi szűz csodája").

1. A tömeglélek csak a pillanatosult érzelmeket ismeri, szeretet helyett hálát, gyűlölet helyett bosszút. A tömeg ösztöneinek, akarásainak skálája nagyon kicsiny és így kicsinynek kell érzelemskálájának is lenni. Ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a tömeg csak primitív érzelmeket ismer. Etikai és esztétikai érzelmek mögött már olyan magas fokú ösztönátszellemítés lappang, melyek kell hogy a tömeglélek előtt idegenek legyenek.

2. A tömegérzelmek ambivalensek. Innen a tömeghangulat változékonysága, hogy oly hirtelen tud szeretetből gyűlöletbe átcsapni. Az ambivalencia fogalmát Freud hozta a lélektanba és érti alatta azt a sajátos érzelemállapotot, mikor az ember ellentétes érzelmeket táplál egyazon időben valaki iránt, de hogy a két érzelem egyszerre lehessen a lélekben, az egyiknek tudatalattinak kell lenni.

Tipikus példa erre a gyermek tudatos szeretete az apa iránt és tudatalatti gyűlölete iránt. Semmi sem képzelhető el könnyebben, mint az, hogy Tisza Istvánt, aki a legerősebb tömeghatók egyike ma, a nép diadalittasan ünnepelje, ugyanaz a nép, akik mint egyének éppen gyűlölik őt.

3. Az érzelemskála kicsiségét ellensúlyozza az érzelmek intenzitása. A tömeg szenvedélyes, exaltált, féktelen, mint a gyermek.

A tömeg két legfontosabb és leggyakoribb érzelme a hála és bosszú. Az átmenet egyikről másikra nagyon könnyű.

*

A tömeg és gyermek analógiáját tiszta deduktív spekulációval is megállapíthatjuk.

A freudi kutatásoktól függetlenül is kénytelen volt a pszichológusok egy része az emberi lélek homogenitásának elvét felvenni, különösen akik az introspekció (a befelé való megfigyelés) módszerével dolgoztak, már csak azért is, hogy módszerük tudományos módszer lehessen.

De maga az emberek közti közölhetés lehetősége, az a tagadhatatlan körülmény, hogy más emberek külső szimptómáiból lélekállapotukra következtethetünk, tanúbizonyság amellett, hogy az emberi lélek nagy ügyei közösek és nyilvánulási módjuk azonos.

De hol kezdődik a különbség? Meddig homogén az emberi lélek? Hol kezdődik az egyén? A lélek lényege az, hogy az akarati tendenciákat érzelem kíséri. Az ilyen akarattendenciákat (legtágabb értelemben véve) ösztönnek nevezhetjük.

Ha a szervetlen világ tömegvonzását érzelem színezné, ha a Margit-hídnak fájna, mikor teherkocsi megy rajta át, ha a földnek jól esnék a nap körüli forgás, - abban a pillanatban beszélhetnénk a szervetlen világ életéről, lelkéről, tudatáról.

Ez a három jelenség egy pillanatban született meg az ösztönnel, vagyis az akarati tendenciák érzelmesülésével. Az emberi lélek lényege, az akarati tendenciák és az ezeket kísérő érzelmek - homogének, laikus nyelven, az ösztönök és ezeknek kerülő formái az akarások, mindenkinél azonosak. Mindenkinél az akarat-kielégülést gyönyör, a megakadályozott akarást szenvedés, a befejezhetetlen, lehetetlenülő akarást szorongás, félelem kíséri. És az ösztön kerülő formái, az ösztönpótló ösztönök szintén azonosak.

Az egyén ott kezdődik, ahol a kultúra először öltözteti a meztelen lelket azzal a szóval, hogy nem szabad. A cenzúra milliófélesége teszi milliófélévé az embereket.

A tömegben az individual lelkek egyöntetűen éreznek, gondolkodnak, akarnak, cselekednek, tehát a tömeglélek csak a fentemlített, minden emberben homogén lélek lehet.

A bennünk lappangó közös lélek pedig a cenzúramentes lélek az a lélek, mit legtisztábban gyermeknél találhatunk meg, azért mondom, hogy a tömeglélek csak infantilis lehet. Szükségképpen csak az lehet és itt infantilis nemcsak gyermeket jelent, de jelent primitív embert is, jelenti őseink visszatérő kísérteteit, infantilis lélek jelenti azt a reális életben soha meg nem valósulható ideát, mikor a lélek minden nevelési (cenzúráló) beavatkozástól menten férfiasul meg.

Így azután megoldódik az a probléma, hogy okos emberek hogy lehetnek olyan buták sokadmagukkal együtt, hogy Anatole France-ok tömege hogy követelhet háborút, hisz Anatole France infantilis lelke semmivel sem különb az orosz paraszténál.

A tömeglélek azért születik meg, mert tömegléleknek jó lenni, mert vágyteljesülés infantilis léleknek lenni. Szabadnak, féktelennek, cenzúrázatlannak jó lenni. Sok ember együtt még nem tömeg. Külső inger kell ahhoz, hogy az ember infantilis merjen lenni. Mi a legfőbb motívuma annak, hogy nem ösztönéletet élünk?

Az a tudat, hogy a szervezett szocietás erősebb, mint mi. Az ember tehát akkor mer tömeglélek lenni, ha olyan inger éri, mely azt a tudatot kelti benne, hogy nem kell neki félni a szervezett társadalomtól. Ennek két esete van, először mikor a tömeg magát látja társadalomnak (színházi publikum), másodszor, mikor magát erősebbnek hiszi (forradalmi tömegek).

A tömeglelket két osztályba lehet csoportosítani, öncélú és külcélú tömeget különböztethetünk meg. Az elsőre példa a színházi publikum, a másodikra minden tömeg, mely akar valamit. Az elsőnél látható vezető nincs, a másodiknál mindig kell hogy legyen. Ezt az osztályozást teljesen párhuzamosan fedi a tömeglélek erotikájának osztályozása a tárgyválasztás szerint, miről az ösztönéletnél már volt szó.

Ha nem is túlozzuk annyira a tömeg jelentőségét, mint Le Bon, mégis a társadalmi haladásnál jelentős faktor és így többeknek is érdemes volna foglalkozni ezzel a kérdéssel. Mindenesetre tanulságos lenne kiegészíteni, módosítani vagy akár meg is cáfolni fenti állításokat. E rövid cikk csak szerény kísérlet akar lenni, hogy bármilyen kis lépéssel is, de előbbre menjünk a tömeglélektan tudományában.