Sir Roger Casement-nek, az ír szabadságharczosnak sorsa betelt. Ezt az emelkedett lelkü férfiut, ki átallott kegyelmet kérni hazája zsarnokaitól és mindvégig rendületlen hittel vallotta magát az igaz ügy bajnokának, kivégezték az egyik angol börtön udvarán. A közönséges bűntevők halálát szánták neki. Rotterdamból táviratozzák, hogy a londoni "Central New" jelentése szerint Casementet felakasztották.

A peutonvillei fogház előtt nagy néptömeg gyült össze, azonban a kivégzéshez nem bocsájtották a közönséget, nyilván azért, mert tüntetéstől tartottak. Az utóbbi napokban ugyanis tömérdek kegyelmi kérvény érkezett az angol belügyminiszterhez Casement érdekében és igen nagy azoknak a tábora is, kik politikai nézőpontból elhibázottnak tartják az ír forradalmár kivégzését.

A "Daily News" oktalannak mondja az ítélet végrehajtását. Berlini jelentés szerint a "Voss. Ztg." a következő sorokkal méltatja Casement nagyságát: Ha volt valaha eset, hogy határt nem ismerő idealizmusa miatt valaki vétett a világ rendje ellen, akkor az itt történt. Anglia oly balga volt, hogy mártirt adott az íreknek, a kinek intő hangja hallatszani fog mindaddig, a míg ír emberek élnek.

A Londonból érkező táviratok szerint Dublinban Casement kivégzésének napján nagy utczai harczok voltak. Valamennyi dublini templomban gyász istentiszteletet tartottak Casement emlékére; az istentisztelet után az emberek az utczára rohantak,a melyet a katonaság szállott meg. Londonban azt hiszik, hogy Maxwell tábornok időközben a helyzet ura lett.

– Egy másik londoni távirat szerint Casement kivégzése előtt még ezt mondta: Hazámért halok meg, Éljen Irország! Casement kivégzése előtt az egész napot és az éjjel egy részét élete történetének megirásával töltötte. Megirta továbbá, hogy mit tett Irország szabadsága és függetlensége érdekében. Kivégzése előtt ezeket az iratokat átadta védőjének.