A képünkön látható legnagyobb zsilipszelep-sor egyetlen tagjáról, egyetlenegy zsilipszelepről annak idején azt mondtuk, hogy a legnagyobb a világon. Nem kell megcáfolnunk az akkor mondottakat, az a szelep ma is a legnagyobb, mert nálánál nagyobb nincs, de ugyanolyan nagy van már nyolc is. Akkor azt mondtuk, hogy ez a legnagyobb szelep Amerika diadala, ma is az, csak meg van kissé csorbítva ez a diadal azáltal, hogy a németek nyolc ilyen legnagyobb szelepet építettek egy és ugyanarra a helyre.

Nagyon helyesen gondolkodik az az olvasó, aki ilyenkor azt hiszi, hogy a gyár, amikor ilyen dolgot épít, arra is gondol, hogy valamivel nagyobbra építse, mint amilyen nagy ebből a fajtából a világon van. Teljesen ugy van. Mikor a München melletti Leizach-on meg akarták építeni az elektromos műveket, előttük volt a világ legnagyobb elektromos műveinek a tervezete.

Ha lóerőszámok összegében nem tudták például a Niagara vizesésen épült nagy elekromos mű elsőségét elvitatni, annak egyszerűen az az oka, mert ilyen nagy esés, nagy vizerő a Leitzachon nem állt rendelkezésre. De már a részletekben azután szabad volt a kezük. Az egyes turbinaházakat, az egyes turbina kerekeket és lapátokat már nagyobbra építették, mint a világ legnagyobbja, s a turbina szelepekben is elérhették azt a legnagyobbat, amely szükséges volt a szerkezethez.

Ugy látszik, ezidőszerint az a méret a leggazdaságosabb, amelynek ez az itt rajzban bemutatott szelep óriás felel meg, mert egészen bizonyos, hogy ha a nagyobb méret jobbat, gazdaságosabbat eredményezne, a német ipar tudott volna jobbat, nagyobbat, erősebbet építeni.
Ezen a ponton azután ezek a kétezer milliméter nyilásu szelepek tényleg nagyobbak, mint az ugyanilyen nyilásu amerikai versenytárs. És itt van a németipar diadalmas térhódítása az egész ipari világpiacon. Ezt irigylik tőlük az angolok.

Németország önmagának építi meg azt a világraszóló művet, amely csudája a technikának, s ha valahol kell hasonló méretű, vagy berendezésű telep, akkor a maga építette művet mutatja meg követendő mintául. Valóságos és eleven mintaraktárt tart fönn s reálisan pontosan minta után szállít. Ezzel szemben az angol ipar, konzervativabb lévén, maga az állam csak azokra az idegen példákra hivatkozhatik, amelyeket külföldön sikerült alkotnia.

A rendelő joggal kérdezhetné, hogy ha olyan jó és megbizható rendszer az, amelyet külföldön építettél, mond meg, te angol ipar, miért nem építettél magadnak is ilyet, miért építettél magadnak kisebbet és többet? Igy magyarázható azután, hogy sok versenyben marad alul az angol a némettel szemben és évtizedek óta forr a düh és az elkeseredés a nagyratörő, eredményes versenytárs ellen.

A becsületes versenyben ennek az lenne az okszerű következménye, hogy az angol lefőzi a németet minőségben, szállítási gyorsaságban vagy olcsóságban, ahogyan az angolt a német tényleg kiverte a vezető helyről. Nem, az angol nem képes becsületes lenni ott, ahol az anyagi érdeke veszélyeztetve van. Meg kell ölni, le kell gyilkolni a versenytársat, s akkor nem kell jobbat, nem kell olcsóbbat se nem kell gyorsabban szállítani, sőt emelkedni is lehet az árakat. Ez a magyarázata a mai világháborunak s ez a kép, amelyet az olvasó itt lát azért is csudája a technikának, mert azt félkézzel csinálta a német ipar. Az egyik kezében fegyver volt, amellyel az életét védelmezte, a másikban a szerszám, amellyel a világ legnagyobb alkotásainak adott ipari életét.

A kétezer milliméteres zsilipszelepek elzárói Európa egyik legnagyobb vizielektromos telepének. A bajorországi Leitzachon München mellett óriási területen duzzasztották meg a folyót, s ennek az ereje látja el csaknem fél Bajorország ipari szükségletét.