Az északamerikai Kanadának és Alaszkának nagyobb tavaiban, csöndes folyásu vizeiben és füves mocsaraiban pezsgő élet lüktet a holdas nyári éjszakákon. Apró, játékos és fürge állatok, mindössze két arasz hosszu, zömök testü, borzas vizi pockok mulatoznak a félreeső vizekben, melyekre, ide-oda uszkálva ezüst-fényü barázdákat huznak. Mások csoportosan huzódnak meg a nád és sás között, hogy adott pillanatban csobogva vessék magukat a vizbe, megzavarván többi társaik mulatságát, vagy egyesülvén velük közös mulatozásra. Ismét mások a tó partján üldögélnek, ahonnan, mint a békák sorjában ugrálnak a vizbe.

Ugyanekkor mások eleséget gyüjtenek a füves parton, kiássák a legkülönbözőbb gyökereket és nyugodtabb, biztosabb helyre szállitják zsákmányukat. Meglátszik, hogy ezek az apró állatok a legteljesebb közösségben élnek és mi sem zavarja boldogságukat…De most eldördül egy puskalövés….Eszeveszett zürzavar és rémült menekülés a következése; a legtöbb állat páratlan gyorsasággal bukik viz alá, - s az imént még oly élénk viztükör most oly csöndes és elhagyott, mintha sohase lett volna élet rajta!

Az apró állatok neve: pézsmapocok, - a rézbőrüek nyelvén: ondatra – s az életmódjuk annyira hasonlit a hódéhoz, hogy az indiánok testvérnek hiszik a két állatot és azt mondják, hogy a hód az idősebb és okosabb, a pézsmapocok pedig az ostobább. Lakása, épen ugy, mint a hódé, vagy egyszerü, földalatti katlan, több kijáró folyosóval, melyek mind a viz szine alá nyulnak, vagy pedig a föld fölött épült vár. Falait nádból, kákából fonják, aztán kitapasztják iszappal.

Ebben a várban lakik az ondatra egész családjával. Az ondatra zömök, gömbölyüfejü állat és mindössze 55-58 cm. Hosszu, de ennek is majdnem fele a farkára esik. Hosszu farka, széles hátsó lábai, tompa orra és rövid szőrü, elzárható fülei vannak; a füleit akkor csukja be, ha viz alá bukik. A szeme kicsiny, hátsó lábai rövidebbek, mint az elsők, a bundája tömött, lágy és fényes, a hátoldalon barna, a hasoldalon szürke, itt-ott vörös árnyalattal. Szaporodásukról keveset tudunk, a nőstény állitólag 3-6 fiat szül, némelyek szerint háromszor-négyszer is évente. A kölyökkorukban elfogott pézsmapockok könnyen megszelidülnek és általában nagyon barátságos természetüek, a vén állatok ellenben harapósak és mogorvák, mindig szökésen törik a fejüket, s a legvastagabb tölgyfaládát is keresztülrágják.