1916-ban, a németek verduni kudarca és a Monarchia oroszországi, súlyos veresége után Károlyi Mihály gróf és környezete (pl. Justh Gyula és Hock János) új pártot alakított. Károlyi a vereségekből azt a tanulságot vonta le, hogy szakítani kell a németekkel és különbékét kötni az antanttal.

Az új párt annexió-mentes békét hirdetett Magyarország területi integritásának biztosítása mellett, a közjogi kérdést pedig a perszonálunió alapján kívánta megoldani. Meghirdette az általános és titkos választójogot. Az új párt a Függetlenségi és 48-as Párt (régi) nevet viselte, de a közvélemény és az utókor történészei is gyakorta csak Károlyi-párt néven nevezték.

Károlyi fellépése nem volt igazán radikális. De megbontotta az uralkodó osztály egységét, mind a világháború kérdésében, mind a belpolitikai viszonyokkal kapcsolatban. Tisza István ártalmasnak nevezte Károlyi politikáját.

A Népszava igazi ellenzéki erőként köszöntötte a Károlyi-párt születését (szembeállítva a Munkapárt – a kormánypárt – „fiókintézeteivel)”. Az új párt megszületésében talán a Függetlenségi Párt háborúpárti, nacionalista, Apponyi-féle köreivel való szakítás volt a legjelentősebb. A háborúba belefáradt tömegek megértették lépésemet- írta Károlyi emlékiratában.