Ezért mondom, hogy fel kell vetni a paraszt problémáját, ami, ugye, annyit jelent, hogy meg kell ismernünk népünket, erényeit és hibáit, kultúráját és kultúrátlanságát és keresni a módokat és eszközöket, miképpen segítsünk rajtuk. Abban - bocsánat - nincs önnek igaza, hogy inkább a munkásság problémáját vessük fel. Nincs igaza azért, mert ez a probléma már rég fel van vetve, - a munkásságnak megvannak a szervezetei, nemsokára bizonyára lesz olyan amilyen parlamenti képviselete, megvan a sajtójuk, vannak szépen fejlődő eszközei kultúrája fejlesztésére. Mindez többé-kevésbé megvan az összes közép- és felső-osztályoknak is.

Csak a parasztságnak nincs semmije mindebből. A munkás, a hivatalnok, az ügyvéd, az orvos, ha sérelem éri, tud módot találni arra, hogy az orvoslást keresse vagy legalább kipanaszkodhassa magát. Nem hallatlan dolog, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, a parasztnak nincs egy rongyos kis hetilapja, amely csakugyan az ő érdekeit védje, nincs semminemű szerve, amely a körülsáncolt és szívósan védelmezett osztályérdekek és osztály-önzések társadalmában csak szót is ejtsen mellette?

Ezer éve áldozza a paraszt vérét és vagyonát az államnak - azt ön is úgy tudja, mint én, hogy a régi Magyarországban a véradó és minden egyéb adó terhe csaknem egészen a parasztságon volt? - És mit kap érte az államtól? Kap-e becsületes, jó közigazgatást? Kap-e kultúrát? Kapja-e a modern élet ama ezerféle kényelmességét, amely nélkül mi, úrfélék, el sem tudjuk képzelni az életet?

Az állam mindig gondosan megfizeti minden adósságának legalább a kamatait, - ebből az egy adósságból azonban ezer éve alig törlesztett minimális valamit. S ez a rossz adós, az állam, az urak útján közeledik és jut érintkezésbe a paraszttal s ez az érintkezés az esetek túlnyomó számában abban áll, hogy a parasztnak fizetni kell.

Annyi kultúrát nem tudtak adni neki Szent István óta sem, hogy be tudja látni, miért kell fizetni, a fizetségért alig kap cserébe valamit, a pénzt az urak hajtják be rajta, - aztán közeledjék bizalommal az urakhoz, szeresse őket, higgyen nekik, legyen irántuk önzetlen és méltányos stb., stb.

A paraszt tipikus hibáinak egyike - ezt ön, aki köztük él és olyan hivatást tölt be, amelyben legjobban láthatja, nálamnál biztosabban tudja, - a kultúrátlanság. Ki az oka vajon ennek a kultúrátlanságnak, ha nem az urak, akik mesterségesen benne tartják a parasztot és ha valamit tesznek érte, az inkább a dekórum kedvéért van, semmint hogy igazi kultúrmunkának volna nevezhető. Mennyi az a kultúra, amit a paraszt a népiskolából hoz magával? S az után - sok cifra frázis elmondásán és megtapsolásán kívül - mit tettünk és teszünk mi a paraszt iskolán kívüli kultúrájáért?

A paraszt-hibák másik része az osztályába való elzártságból folyik. Mert megsérteném önt, a tudományos elméjű embert, ha magyarázni akarnám, hogy az "osztály" nemcsak szólam, hanem igenis minden pillanatban előttünk álló valóság. Ön igenis, mindennap lát "társadalmi osztály", beszél vele, alkuszik vele, megegyezik vele.

Mert minden egyes parasztember azokkal a tulajdonságaival, amelyeket ön felé fordít, maga a társadalmi osztály s ha ön azt mondja, hogy a paraszt maradi, önző stb., - ezt az "osztály"-ról mondja, s azért, mert egy sereg parasztról tapasztalta, hogy maradi, önző stb. Minden egyes emberben az osztállyal van önnek küszködése, mert ami ellen ön küszködik, az nemcsak az egyesekben van meg, hanem az egyesek összességében, az egész osztályban.

S a paraszt jobban bele van zárva osztályába, mint bárki más. Nincs fejlődési lehetősége a dolgok mai rendje szerint. Mindenki, a munkástól a főréig, több-kevesebb erőfeszítéssel feljuthat a kultúrának, képességei kifejtésének magasabb fokaiba, csak nehézségeket talál magával szemben, de nem lehetetlenségeket. Hova fejlődhetik a paraszt, ha még annyi képesség van is benne a fejlődésre?

Végül, uram, persze, hogy egyaránt vérzik ma az országért úr, polgár, munkás, paraszt. De a legtöbbet a paraszt vérzik, egyszerűen azért, mert a legnagyobb számmal van. S hogy a hazában a maga kis földjét is védi? Az én földem az a kis papír és nyomdafesték, amiből élek, az ügyvéd földje a magyar törvény, amellyel él, a hivatalnoké a hivatala - mindezt védi a paraszt, ahogy a paraszt földjét is védi az úr, a polgár, a munkás. Mindenkinek adjuk meg a maga érdemét s ne bántsuk különösen a parasztot még az élelemdrágításért sem, amelyben egyformán bűnös minden osztály, a zászlós úr, a városi polgár épp úgy, mint a paraszt.

Uram, ugye egyetértünk abban, hogy itt a panaszkodás nem segít, itt dolgozni és cselekedni kéne. A paraszt megvan, egy ki nem küszöbölhető és nélkülözhetetlen quantitása életünknek, alépítménye egész nemzeti organizmusunknak. A Tisza is sok bajt csinált, a Tiszát erre szabályoztuk. Ha a parasztság körül bajok vannak, gondolkoznunk kell a gyógyításukon. A magyar politika gondolattalansága, az úri osztályok magukba zárkózott önzése, egész nemzedékek kulturális és szociális lelkiismeretlensége kiált reánk népünk hibáiból.

Cikkemmel nem is akartam mást, mint egy felkiáltó jellel figyelmeztetni erre a szégyenünkre.

Szívesen üdvözli: