Ausztriában egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a viziutak szabályozása és kiaknázása iránt s ezzel az érdeklődéssel egyenesen arányban nő az osztrák kisajátitási törekvés is. Az a mód, ahogy most Bécsben a duna-rajnai viziut kérdését tárgyalják, két szempontból jellemző: egyfelől azért, mert Bécset akarják a központi hatalmak vizi centrumává tenni, másrészt azért, mert nálunk semmiféle mozgolódás sincs az ellen, hogy az osztrák ipar monopolizálja a Dunán át az egész Balkánt.

Sajnos, nem valószinü, hogy a magyar érdekek kidomboritása sikerüljön, mert éppen azok a tényezők, amelyeknek elsőrangu kötelességük volna, hogy a magyar érdekeket képviseljék, teljesen közömbösek a jövő nagy problémáival szemben. A dunai hajózás körül természetesen a Duna-gőzhajózási társaságnak kellene vezetőszerepet vinnie és a magyar érdekeket legalább is a paritás alapján érvényre juttatnia.

Ehelyett mi történik: a magyarországi forgalmi igazgatóság, Neugebauer Viktor igazgatóval az élén, a bécsi vezetőség lojális intézkedéseit is olyan szolgalelküséggel hajtja végre, hogy „csakis” az osztrák kereskedők és iparosok lehetnek a Dunával megelégedve.

A forgalom olyan nehézkes, a személyzet olyan rosszul van fizetve és az üzleti szellem annyira bürokratikus, hogy igen természetes, ma már kizárólag a „Magyar folyam- és tengerhajózási” dominál a Dunán. Mindenesetre örvendetes, hogy ez az izig-vérig magyar társaság igen rohamosan fejlődik és maholnap teljesen kiszoritja az osztrák testvérintézményt. 

A magunk részéről csak azt csodáljuk, hogy Csatáry Frigyes vezérigazgató, aki mindig és mindenben össze tudta egyeztetni a magyar érdekeket az osztrákokéval, azonositja magát azzal az üzletvezetéssel, amely az utóbbi időben a budapesti forgalmi igazgatóságnál divik. Bizonyos, hogy a nagy dunai akció megint kizárólag az osztrákok malmára fogja hajtani a vizet, s éppen azért, mert a Dunagőzhajózási társaságnál kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy a magyar és osztrák érdekeket az állami szubvenció arányában juttassa érvényre.

Igaz, hogy a társaság mai vérszegény állapotában már alig jön számitásba, mégis konstatálnunk kell, hogy a háboru nagyszerü konjunkturáját nem tudja a maga jövője érdekében kiaknázni.