Egész nyáron át igy lesz ez a Németbirodalomban és ezzel az egyszerű művelettel a szervezés nagymesterei a háborus korszaknak leghatalmasabb jelentőségű gazdasági lépését tették meg. Az uj órarend következtében a munka, bár ugyanolyan számú órában, hatvan perczczel előbb kezdődik meg, tehát a munkálkodó emberek milliói egy órával előbb kelnek fel.

Olyan időben ébrednek igy, amikor a felkelő nap első sugarait veti a földtekére. Ezzel párhuzamosan természetesen a munka is egy órával előbb végződik, olyan időben, amikor a nap ragyogása teljes és ezzel elérődött az a nagy horderejű követelés, hogy a munkások akkor szabaduljanak műhelyeikből, amikor még a nap süt, amikor még sütkérezhetnek a melegen.

Németország emberanyagára, amely a háború tanusága szerint elsőrendű, kiváló hatással lesz ez az ujitás. De nemzetgazdasági szempontból ott a nagy jelentősége, hogy óriási megtakaritásokat idéz elő világitási és fütőanyagokban. Hozzávetőleges számitások szerint csak világitási anyagokban kilenczszázmillió korona megtakaritást jelent az uj rendszer. Ez maga is oly sulyos érv, amely az uj rendszer továbbterjesztésének szüksége mellett szól.

Nagyon valószinű, hogy Ausztria is, Magyarország is, de a semleges államok legtöbbje követi a német példát, ha másért nem, azért, mert erre most már megvan a szükségszerüség.

A német vasutak – ezek teszik különben a kontinens vasuthálózatának zömét – már az uj rendszerü időszámitás alapján a csatlakozási lehetőségek megszüntek. Két alternativa előtt állanak most már a vasuttársaságok. Vagy ujból dolgoztatják ki egész menetrendjüket, vagy pedig csatlakoznak az uj módszerhez. Valószinű, hogy az utóbbi következik be és mi is élvezhetjük a napsugarak intenzivebb kihasználását czélzó időszámitási berendezkedés áldásait.