Tizenötezer fonográfnál is többet adtak el a fonográf-készítők, a zeneszerszám-fejedelmek, a frontra, általában Edison Alva Tamás ébren is tamáskodott volna régebben, hogy találmányának ekkora népszerüsége lesz valamikor.

Ujjal mutogatnak az olyan lövészárkokra, ahol nincs még beszélőgép, s ahol az esti pihenő órákban ne recsegne vidám és bánatos szivhez szóló és elérzékenyitő, magyaros ütemű, francziás könnyüségű és az amerikai ragtimesek-szerű pergő melódiáju dalokat a masina.

"Király Ernő mulat", "Fedák Sári jól érzi magát", "Most, amikor minden csirág drága", "Darumadár, ha átszállsz a közutira", "Nimolé tudlak elfeledni", "Ott ahol a Bug vize Dnyeszter", - ilyen czimű dalokat énekelnek az éneklőgépek messze bent Oroszország rónáin és bent az olasz frontok hegyei között.

Ámde sajnos, e kitünő népkuplék szerzőinek nem lehet zavartalan az örömük, nem hajthatják ki fenékig sikerük és népszerüségük tejfelét. Kevés a zselatin és a fonográfgyárak nem tudnak kellő mennyiségű lemezt előállitani. A tizedrészét sem annak, amit eladhatnának. Szegény zenei hadseregszállitók…