Hétfőn éjszaka razzia volt Budapesten, a detektivek végigjárták a harmadrangú hoteltól le egészen a Sziv-utczai katakomba-vendégfogadó és a Vig-utczai tömeg-pásztoróra-menhelyig mindazokat a fantasztikus jóléti intézményeket, ahol a fővárosban a titkos szerelmek egyrésze lezajlani szokott. Az eredmény nem valami dús, kilenczvennyolcz hölgyet gyüjtöttek össze, akik, mint valamely felsőbb leányiskola növendékei, csinosan, illemtudóan végigpromenádozták a főutakat, mignem betértek abba a múzeumba, ahol a szerelem kis élősdieit gyüjtögetik mélytudományú orvos urak.

Aminthogy a H.T a Haditermény részvény társaságot jelöli, akként a H. Ty. Bizonyos korszerű hölgyek gyüjtőnevének a monogrammja. Ilyen hölgyek ezuttal csak alig néhányadmagukkal akadtak, ami némely emberből méltán válthat ki aggodalmat, viszont lesz csak meggyőződve az aggodalmaskodó, a szerelem nem halt meg, csak alszik és pedig nem hotelszobában alszik, ahol minden pillanatban rányithat a rendőrség, hanem privátlakásokban, órákra kibérelhető szobákban alszik, amelyek minden éjszaka olyan zsúfoltak, hogy a szobakiadás direkte egyike a legjövedelmezőbb hadivállalkozásoknak.

Hogy a H. Ty. Csakugyan milyen művelt és úri személy, mennyire tudja mi a rezon mostanában a gspőzik intézésének tekintetében, mennyire nem szabad hotelbe menni, ahol semmikép sem tudná bizonyitani, hogy az illető úr vőlegénye, ő maga elvált nő, s az illető úr hat éve mást se tesz, csak őt szutenálja, arra jellemző ellentét annak a 29. gyalogezredbeli közlegénynek az esete, akinek szive választottja (öreg) rafanérozott cselédlány, azt mondta a detektiveknek, hogy földik, ő meg a katona, házaspár lesznek háború után.

- Hogy hivják ezt a nőt? – kérdezték a katonát a detektivek. – A ffenne jobban tudja, - válaszolt nevetve a vitéz. – Kiváncsi az ördög a nevire. Most este ismerkedtem meg vele az Aréna-úton, s most csak úgy neveztem, hogy „nyanyám”.

Mire a raffinált szakácsnőt bevitték. Hallom, hogy ilyesmik történtek. Viszont magától a szereplő hölgytől hallom, hogy őt is elfogták. A barátja, aki igen gazdag főtisztviselő, s hónapok óta csakugyan szép pénzzel támogatja, figyelmessé lett a detektivek jöttére, s hogy barátnőjét egyedül, ne az ő karjai közt találják, el akart osonni. De a detektivek éberek, s bár a barát eltünt, kétségtelenül megállapitották egyes bútorokról, hogy félórával előbb valami történt a szobában. Szép, sudár, szőke, elegáns, finom, okos, tébolyitóan karcsú a nő, akiről a mentők nyomban elhitték, hogy a lipótvárosi szépasszony leánya. És érdekes, a nő csak nevetett azon, hogy őt mos beviszik, míg a többiek keservesen sirtak. – Szegény leány nevető görcsöt kapott fájdalmában, - mondották a detektivek és őszintén sajnálták.

Dawell nem azért volt kaczagógörcse. Hanem azért, mert még őt is bevitték a többi hölggyel. Őt, aki egy éve be van jegyezve, s csak otthonfeledte most okmányát.