Az angolok nagyon megbecsülik a katonáikat, nem állitanak ugyan szobrot minden hősük tiszteletére, bár hiszen ezt is megtehetnék, olyan kevés az angol hős. Ők másképp becsülik meg a katonákat: olyan fizetéseket adnak nekik, amilyen sehol másutt nem jár a katonáknak.

A tengerentuli haderő főfelügyelőjének százhuszezer korona a fizetése és huszezer korona az utazási átalánya. A vezérkar főnöke kilenczvenhatezer korona fizetést kap. A legkisebb fizetése a gyalogsági alhadnagynak van (ez a sarzsi nálunk az őrmesteri rendfokozattal egyenlő) évi kétezerkétszázkilenczvenkilencz korona, amelyhez azonban különféle pótdij jár.

Hozzá kell venni még ezekhez a fizetésekhez azt a körülményt is, hogy a szigetországban jóval olcsóbb az élet, mint a kontinensen, mert az áru csaknem hogy éppen annyiba kerül, mint a szállitási dij. Pénz, pénz, pénz kell a háboruhoz – mondják most az angolok is. A háboruhoz az kell, viszont a háboru megnyeréséhez magyarok, németek, törökök és bolgárok kellenek.