A jótékonyság ötletessé teszi azokat, akik a háború kitörésének első napja óta nem csökkent buzgalommal törekszenek a háború elesettjeit támogatni. Ez magyarázza a hirdetőtáblák tarkaságát. Nap nap után látjuk megjelenni a Tavaszi esték, Kellemes esték, Szürke esték orditó, feltűnni vágyó plakátjait.

Ezek az esték a legváltozatosabb mulatságokkal, gyönyörűségteljes művészi eseményekkel örvendeztetik meg a közönséget, amely amellett, hogy élvezi ezeknek az estéknek kellemességeit, még jótékonyczélra is áldoz. Az egyes jótékonyczélokra hatalmas összegek gyülnek össze, és erre szükség is van, mert soha annyi segélyre szoruló, annyi támogatásra méltó nem volt az országban, mint a háború óta.

Ezek a szerencsétlenek vagy a háboruban, a haza határainak védelmezése közben vesztették el keresetképességüket, vagy pedig hátramaradottjai az ott elesetteknek. Senkinek pedig, aki a haza védelmében résztvett, valamint azoknak, akik a szent küzdelem támaszuktól és kenyérkeresőjüktől fosztott meg, nem szabad nélkülözniök. Ez a legkevesebb amivel az állam és a társadalom a hősöknek tartozik. Ez a gondolat vezérelje a jótékonyság intézőit és ösztökélje őket még nagyobb ötletességre és találékonyságra.