A világháború nemcsak az aczélos testü, deli férfiak sorát ritkítja meg, hanem elrabolja a tüzhelyek mellől a piczi életeket, nemzetünk, fajtánk fakadó bimbóit is.

Szeged-Alsótanyán, a hol közel negyvenezer szinmagyar lélek lakik, a gyermekhalandóság olyan, hogy minden harmadik gyermek elpusztul., minden három született kicsi egyike elköltözik, a legtöbb esetben, mielőtt harczos apja erős mellére szoríthatta volna. Pedig úgy kellene lenni, hogy a mely életet elvisz a világháború pokla, a helyett az angyalszárnyak hozzanak más, új életet. És ime, itt az alsótanyai birodalomban kevés emberke pillant be közénk s a ki mégis eljött az Isten egének felhőiből, az alig, hogy kinyitja selymes pillácskáit, gyorsan tovaszáll.

A gyermekhalandóság okairól a következőket mondják: Az emberek a háborúban vannak és helyettük kénytelenségből a nők dolgoznak, hajnaltól kezdve égborulásig. A gyönge csöppséget nem tudják szoptatni, sokan mákolják a kicsikét és nehéz eledellel tömik tele, mivel órák hosszát nem foglalkozhatnak velük s a súlyos táplálék feldúlja a gyönge idegeket. A mikor baj van, akkor sem az első, hanem az utolsó dolog az orvoshoz menni. Sok-sok esetben jön a javasasszony, a ráimádkozás és a mikor menthetetlen a csöpp élet, hogy az anyát ne büntessék, csak azért fordul doktorhoz, a ki persze már nem segíthet. Sok helyen tej sincsen.

A szegedi hatóság segíteni akar a bajokon. Somogyi Szilveszter dr. polgármester értekezletet hiv össze: orvosokat, tanítónőket, szülésznőket és a gyermekvédelemnek sok barátját, hogy módot találjanak az égbekiáltó gyermekpusztulás ellen.