Az osztrák és a német sajtó, amely a háboruval való külpolitikai kérdésekkel is sokkal szabadabban, behatóbban foglalkozik mint a magyar zsurnalisztika, feltünően nagy érdeklődést tanusit ujabban az 1917-ben lejáró, illetőleg akkor megujitandó kiegyezés iránt.

Tény, hogy a kiegyezési törvénynek 1907. évi XI. t.-c. 28. §-ának ama rendelkezése, hogy legkésőbb 1915 kezdetén uj tárgyalások inditandók meg az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi viszony szabályozására, az uj kiegyezési tárgyalásoknak kellő időben való meginditását teszi a magyar kormány kötelességévé. 

Igen ám, de éppen ennek a f. évnek az elején olyan volt a háborus helyzet, hogy mindenre inkább lehetett gondolni, mint a hét állam gazdasági viszonyának ujabb szabályozására. Év elején nem is firtatta, nem is sürgette tehát senki a kényes és nagy horderejü probléma napirendre hozatalát. 

Most azonban, hogy közeledünk a politikai és vörös betüs év vége felé, a Lajtán tul, de meg a Spree partján is sok szó esik az uj kiegyezésről és fokozódó hévvel tárgyalják az osztrák-magyar-német gazdasági relációknak a világháboru eredményeinek megfelelő szabályozását is. 

Az Ausztriában és Németországban mutatkozó mozgolódás által aktuális kötelességeinkre figyelmeztetve most már a magyar közvélemény is kezd behatóbban foglalkozni a kiegyezés ügyével. És okunk van hinni, hogy a magyar kormány is, be nem várva a hazai közvélemény ébredését, előzőleg már megtette a kérdés megérlelésre szolgáló előintézkedéseket. 

Mert bármily sürgősnek jelezze is törvény és naptár a kiegyezési tárgyalások megkezdését, a mostani világháborus helyzetben másról, mint előkészületekről, előtanulmányokról és tapogatózó tanácskozásokról egyelőre szó sem lehet. 

Az Ausztriával való gazdasági kiegyezés megujitása eddigelé is mindig elég nehéz munkának bizonyult és több mint bizonyos, hogy a háboru tapasztalatai és várható eredményei, a külföldi kereskedelmi szerződéseknek az osztrák-magyar kiegyezéssel egy időben való lejárata, kiváltképpen pedig az a körülmény, hogy az osztrák-magyar monarchiának Németországgal kötendő uj gazdasági egyessége a két birodalom közti politikai szövetség szerves kiegészitésének kontempláltatik, rendkivül nehéz feladat elé állitotta a gazdasági kiegyezés megkötésére és a vámkülfölddel létesitendő kereskedelmi relációk ujabb szabályozására hivatott kormányokat.