A mérhetetlen víztömeg, a tengervíz kiszámíthatatlan ereje, a vihar, a jéghegyek, a szirtek, gépromlás okozta tehetetlenség már elegendők volnának a hajót fenyegető veszedelmekből, s ha ezekhez most azokat a mesterséges akadályokat is hozzáadjuk, amelyeket az emberek alkottak aknák alakjában az ellenséges hajók halálául, készen áll előttünk a hajózás veszedelmének számtalan képe. Amig tehát az ellenséges hajót minden veszedelemmel fenyegetjük, a magunk hajóinak épségét biztonságát és révbevezetését minden eszközzel kell segitenünk. Erre szolgálnak a kikötő jelző eszközök. Ilyenek a fényjelzés, amelyet fényszóró ad a hajó utjába, hogy arra irányitva futását, megtalálja a helyes utat, ilyen a hang, amelyet szirénák és egyéb lármás instrumentumok adnak, hogy maguk felé tereljék a hajó figyelmét. A fényjel jó, de ködben, esőben fölmondja a szolgálatot, a hang is jó, de viharban, szélben megtéveszti a hajót, ezért alkalmazzák ma a vízalatti harangjelzést, amely egyesiti magában a másik kettő előnyeit, a hibái nélkül. Képeink ezt a hajóvezetési módot mutatják be.

A hang a vizben négyszer olyan távol jut el, mint a levegőben, a tovaterjedését sem befolyásolja a levegő áramlás, tehát az irány tekintetében megbizható. Köd, vihar és egyéb zavaró elemek sem károsak rá, tehát a folytonosság sincs veszélyeztetve. Világos, hogy rejtett volta is előnyt nyújt, a másik két mód fölött. A készülék, erős csengésü harang, amely fölött vizhatlan zárt edényben elektromos rezgéseket fölfogó készülék van. Ha a készülékbe áramot bocsájtanak, az a hossza szerinti hangokat üti meg a harangon.

Ezek a hangok a vízben pontosan futnak tova és eljutnak a révbe készülő hajóról lebocsájtott hangfelfogó készülék mikrofonjáig, amelyet a vezeték segitségével a hajón kényelmesen megfigyelhet a hajó vezetője, s a vett jelek alapján kormányozhatja hajóját a veszélyes szerszámoktól hemzsegő tengerrész szabadon hagyott viziutján a kikötőbe. Ha csak arra gondolunk, hogy a mi dalmáciai partjaink szirtjei között lévő kikötők természetes veszélyei között is nehéz eljutni a tengerből orozva kiemelkedő éles szirtek miatt, elképzelhetjük, hogy vezetőjelzés nélkül milyen félelmes veszedelemben van a jogosulatlanul közeledő hajó.

A tengeralatti jelzést sok egyéb körülmény mellett a mai háborus viszonyok is indokolttá teszik. Az erős fényszórókat 20-60 kilométer távolról is látni, tehát elég a lőtávolba való jutás is, hogy ellenséges támadás lehetséges legyen. A hang, szirén és egyéb bömbölő szerszám is távolabb hat, mint az ágyuk ereje. Kétségtelen, hogy a tengeralatti sifrirozott jelek, - még ha el is fogja az ellenséges hajó - szolgálják a kívánt célt a legideálisabban. Ha pedig ehhez a legutóbbi eseményeket hozzáképzeljük, hogy az ántánt a velünk rokonszenvező és érdekeink mellett küzdő Bulgária Fekete tengeri kikötőit veszélyezteti, s azt is tudjuk, hogy ezek a kikötők nem olyan védettek, mint a Dardanellák bejárata, tisztán látjuk annak a fontosságát, amely a hajóvezetést a vizalatti jelzésekkel összeköti.