Az összes harctereken győzelem jár csapataink nyomában s ellenségeink napról-napra érezhetik hatalmas erőnket, mely nemcsak katonáink harci kedvében és kitartásában nyilatkozik meg, hanem harci eszközeink kitünőségében is. Harcolunk ellenségeinkkel nemcsak a harctereken, hanem a tenger alatt és a levegőben is.

A régi emberek még álmodni sem mertek volna ilyen harcról s csak a regényirók képzeletében jelentek meg a bombavető repülőgépek, léghajók és viz alatt járó hajók, de még ők sem képzelhették el a modern harcot olyan nagyszerünek, amilyennek a valóságban bizonyult. Harci eszközeink között egyik legnagyobb réme a Zeppelin-léghajók támadása.

Különösen az angolok remegnek nagyon a Zeppelinektől, amelyek már nem egyszer figyelmeztették őket arra, hogy gonoszul és embertelenül cselekedtek, amikor rut kapzsiságból, a maguk anyagi érdekeinek kedvéért beleelegyedtek a háboruba s magukra vonták ezzel mindazonak a megvetését, akik a békét szeretik és az emberiség boldogságát óhajtják.

A Zeppelin-léghajók, mint tudjuk, állandó remegésben tartják Anglia lakosságát s mint a rossz lelkiismeret, állandóan gyötri őket az a gondolat, hogy ki tudja, melyik éjszakán fog ujból bombákat dobni Londonra a nesztelenül, váratlanul megjelenő rémes „Zeppelin”. Ettől remegnek nagyon az angolok.