A nagy francia forradalom idején Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom felosztotta Lengyelországot. Százhúsz éven át Lengyelország csak mint történelmi és földrajzi fogalom létezett.

Mégis, a lengyel államiság évezredes múltja, az ismétlődő lengyel felkelések, a lengyel nemzet nagy lélekszáma és kultúrája elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a hatalmi realitások ellenére napirenden tartsa a lengyel kérdést.

Lengyelország egyesítését a németek is célul tűzték ki – alig leplezve, hogy az egység nem jelent függetlenséget, a leendő lengyel államiság a bábállam szerepére lesz kárhoztatva. A lengyel egység cári korona alatt – az orosz hadicélok egyike.

És egy orosz vezetésű lengyel egység aligha ad majd nagyobb, valódibb függetlenséget a lengyel nemzetnek, mint ugyanez német kiadásban. Csakhogy az oroszok nem csupán a függetlenség, de a belső egység kérdésében is homályosan nyilatkoztak, így biztosra venni csupán a lengyel területek orosz meghódításának szándékát lehetett.

Ha a több évszázados függetlenségi hagyománnyal és erős identitással rendelkező lengyelek esetében sem függetlenséget, sem egységet nem ígért az orosz győzelem – még inkább így volt ez Ukrajna esetében.

Ukrán egység cári korona alatt – alig több ez egyszerű nyugati hódításnál, a Habsburg Galícia megszerzésének igényénél. Azonban az osztrák-magyar hatóságok bizalmatlanság szülte erőszakos intézkedései és az igényelt terület háború alatti (ideiglenes) orosz birtoklása miatt még e látszat-egység és látszat-függetlenség is illúziókat kelthetett.