Oroszország legfontosabb hadicélja a tengerszorosok megszerzése volt. A hatalmas birodalomnak sok ezer kilométernyi tengeri határa van. Csakhogy ezek a tengerek több hónapra befagynak, vagy – mint Murmanszk és Vlagyivosztok kikötői – nagyon távol fekszenek az ország fejlettebb és sűrűbben lakott vidékeitől.

Ezért Nagy Péter óta különleges jelentőséggel bírt Oroszország számára a „meleg tenger”, a fekete-tengeri kijárat.

Számos tengerszoros van a világ különböző pontjain – „a” tengerszorosok alatt azonban mindenki a Boszporuszt és a Dardanellákat értette, ezek stratégiai jelentősége miatt. A Fekete-tengert ugyanis a két keskeny tengerszoros, a Boszporusz és a Dardanellák birtokosa teljesen lezárhatja,

elvágva az oroszokat a világtengertől – amint ez meg is történt a világháború alatt. Oroszország vezető körei úgy érezték, a tengerszorosok birtoklása tenné őket valódi nagyhatalommá a tengeren is.

Nagy-Britannia korábban megakadályozni próbálta az oroszokat a tengerszorosok birtokba vételében – ez történt 1877-1878-ban is. „A háború legnagyobb ára” - vélte a brit külpolitika a háború alatt is. Mégis, a szövetségesek közötti alku logikája alapján a nyugati antanthatalmak végül elfogadták jogos orosz hadicélként a tengerszorosok megszerzését.

Hogy aztán a tengerszorosok mégis török kézen maradtak – ez már egy másik történet, az 1917-es orosz forradalmak és 1918-as különbéke folyománya.