Az angol tengerparti városok lakóinak nem irigylésreméltó a helyzete. Pillanatnyi nyugalmuk nincs, félnek kilépni házuk küszöbén, az utcán surranva járnak a falak tövében és reszketve figyelik az eget....

Az angol kormány heteken át oktatta ki az embereket, hogyan kell viselkedniök, ha német repülőgép támadást kisérelne meg és biztatta őket, ne féljenek, a védekezésre minden katonai intézkedést megtettek már. És egy napon az ideges, remegő városok felett megjelent a repülő ellenség... Szodomai itéletnapja volt....

Gyilkos bombák hullottak az égből s amikor eltünt az ellenség holttestek hevertek az utcákon, a rombadölt házak között. Azóta nincs se éjjele, se nappala az angol tengerparti városok lakóinak. A levegőből támadó ellenség elől tömegesen menekültek el és akik ott maradtak, állandóan remegésben vannak.

Az angol kormány azóta hiába ad ki buzdító, bátorító felhivásokat, az emberek nem biznak benne többé. Nem lehet őket visszacsábítani elhagyott lakóhelyeikre. Reszketnek a repülő ellenségtől.