A Dardanellák egy hetven kilométer hosszú, négy és másfél kilométer között váltakozó szélességü vizi-út, úgynevezett tengerszoros, a mely az egyetlen kijáró a Fekete-tengerről az Égei-tengerre és a többi tengerekre. A Dardanellák mindkét partja török birtok, tehát a tengerszoros ura Törökország, a melynek ez a szoros annál becsesebb, mert vele együtt jár Konstantinápoly birtoka és mert, ha a Dardenellákat elzárja, akkor európai Oroszországnak nincs útja a tengerek felé. Akkor az orosz hajók be vannak zárva a Fekete-tengerbe.

Fontosságának megfelelően a Dardanellákat a parton erődök és ütegek egész sora, a vizben pedig rengeteg tengeri akna védi. E védőművek és fölszerelések elrendezője legutóbb Limpus angol tengernagy volt, a kit a balkáni háború után a "barát" Anglia tanácsára a török kormány bizott meg az egész török tengeri haderő megszervezésével. Ez a Limpus tengernagy volt az, akit a mostani háború kiütésekor Enver basa, az új török hadügyminiszter azonnal elcsapott, mert kiderült, hogy a török hadihajókat szándékosan megrongáltatta és az aknákat úgy helyeztette el a tengeren, hogy azok az ellenséges hajókban semmi kárt nem tehettek volna.

Ezt azok a német tengerésztisztek leplezték el, a kiket Enver basa kivánságára a német kormány küldött Konstantinápolyba és a kik aztán az egész török haderőnek újjászervezését szárazon és vizen a kezükbe vették. Anglia iszonyúan megsértődött akkoriban és dühösen és fenyegetőzve követelte az angol admirális visszavevését és a németek eltávolítását. A felelet erre az volt, hogy Törökország kardot rántott, hozzánk csatlakozott, szent háborút hirdetett a hatalmas sereget indított útnak, hogy a tőle elrabolt Egyiptomot az angol iga alól fölszabadítsa.

Február végén az a szenzácziós esemény történt, hogy egy angol és franczia hadihajókból álló óriási flotta jelent meg a Dardanellák előtt és irtózatosan heves ostromot kezdett, a gránátok ezreit röpítve a partok felé. Ezt az óriási flottát ugyanaz a Limpus admirális vezette, a kit a török kormány a Dardanellák megerősítésével megbizott és ezért búsásan megfizetett. Limpus tengernagy azonban, a ki azt hitte, hogy a Dardanellák védőművei úgy maradtak, a hogy azokat ő fölszerelte, ép oly keservesen csalódott, mint a milyen gyalázatos volt a vállalkozása.

A németek tökéletesen átszervezték és nagyszerüen megerősítették a tengerszoros védelmét, úgy, hogy a támadó flotta gránátjai már üres állásokat csapkodtak, ellenben török ágyúgolyó zápora hullt az angol és franczia hajókra egész váratlan helyekről. A támadások teljes kudarczczal jártak, de egy csomó angol és franczia hadihajó, köztük Anglia legnagyobb óriási hajója oly súlyosan megsérült, hogy a csatavonalból ki kellett állniuk.