Semmi sem vall ezeken a vázlatokon arra, hogy a természettel való közvetlen érintkezés útján támadtak volna. Bízvást elhihetjük Wilkinson-nek, hogy teljesen az emlékezet segítségével készültek. A modell egyéni sajátságait hiába keressük rajtok. A fejek kifejezéstelen jelzések, az arcok is - rajtok a szemet egyszerű fekete pont jelenti.

A gyűjtemény vízfestményei is részint kompozíció-elemek, részint kész kompozíciók. A 20. számú virágot tartó nő képe mintha a modern képtár egyik igen hasonló kompozíciójú Brocky-festményhez készült volna tanulmánynak. Más akvarelljein, például a 28/a. és 28/b. számún a térmegoldás módjait próbálja, alighanem valamelyik készülő arcképe számára. Nem egy ilyen tanulmányán határozottam megismerszik, hogy eljövendő képeihez gondolta el őket.

Az emberben önkéntelenül megszólal a kérdés: hová lettek a kész festmények, amihez ezek a vázlatok tanulmányul készültek? Bizonyára nem minden motívumukból lett kész kép, de valószínű, hogy sok jegyzetét nem a puszta följegyzés kedvéért vetette papirosra Brocky. A jövő Brocky-kutatóira vár a föladat, hogy megfeleljenek erre a kérdésre. Az apró vázlatoknak kitűnő hasznát vehetik majd akkor: hisz nem egyjük valóságos kinematogrammja a művész agymunkájának. Képzelete működésének csaknem minden fázisát megrögzítik.

Ha a történeti vonatkozásoktól eltekintünk, a vízfestmény-vázlatok sorozata a legérdekesebb része a Wilkinson-gyűjteménynek. Úgyszólva tudatmögötti nyilvánulásai Brocky művészi tehetségének, amelyet általok önkéntelensége állapotában ismerünk meg olyannak, amilyen a rögtönzés óráiban volt. Jóval vonzóbb kis alkotások, mint Brocky befejezett és kész munkáinak legtöbbje, melyekről a művész aggodalmasan törülte le az ihlet és a temperamentum minden nyomát.

A vízfestékkel Brocky úgy tudott bánni, mint ennek a technikának legnagyobb mesterei. Teljesen ismerte anyagát és minden hatását. A legnagyobb könnyedséggel csurgatta el színfoltjait, rajzra látszólag nem is törekedett velök; az egymásba folyt színfoltok szinte maguktól adják ki a rajzot. (Például a 21/b. számú akvarellben.) Tisztára az impresszionisták festési módja ez, csakhogy persze emlékezetből festés; és nem naturalista színlátású festés. Ellenkezőleg, ami színeit illeti, Brocky ezeken a vázlatain is a biedermeier-kor művésze, az édes harmóniák, a valószerűtlen színkombinációk kedvelője.

Úgy látszik azonban, ezt a hajlandóságát is inkább mesterei, a bécsi biedermeierek nevelték beléje. Természeténél fogva Brocky kolorista lehetett. Erre vallanak azok a vízfestékkel készített följegyzései, melyeket képtárakban régi mesterek alkotásairól, a velencei olaszok, Rembrandt és más németalföldiek munkáiról festett. Nem egyjükön Brocky valósággal az olajfesték hatását tudja kelteni a maga annyira más anyagával.

Ennél az ellenszenves törekvésnél figyelemre méltóbbak a Brocky-tanulmányok merész színakkordjai és tüzes színei. Tulajdon munkáiban félakkora színerő sincsen, mint ezekben a másoknak utána érzett vázlataiban. Úgy látszik, igazi természete ébredt a maga tudatára a nagy koloristák művei előtt és a lágy harmóniák, a szelíd átmenetek, a jámbor színösszetételek festője - a biedermeier-festő - mások színélményeiben tombolta ki magát.

Arról is fogalmat ád a gyűjtemény, hogy a tulajdonképpeni természethez hogyan viszonylott Brocky. A természet számára a beállított modell jelentette. Kész festményei, még arcképei is, a természettől - már attól, ami friss és egyéni a természetben - többé-kevésbé elvonatkozottak. Vannak azonban kompozícióihoz készült részlettanulmányai, kézfejek, karok, drapériák rajzai, melyeken beállított modell közvetítésével a formákat tanulmányozta.

Néhány szép krétarajz és akvarell képviselő a gyűjteményben ilyenféle stúdiumait. Igen szabatos és gondos rajz valamennyi; amelyikükben egy kis temperamentum is érzik, az szinte elragadó. Ilyenek például kitűnő plasztikus lófejei, és drapéria-tanulmányai. A puszta természetmásolásnál mindegyikük több. Érdekesek vízfestésű kézfestményei is (43. szám), valósággal virtuózi az előadásuk: finom lazúros festésük egyben ecsettel korrekt rajzolás is. Természet után készültek, mégsem puszta másolatok, mert temperamentuma vagy céljai szerint alakítva adta elő őket a művész, főként meglágyítva és legömbölyítve rajtok a formákat.

Mindent összevéve nagyon tanulságos és érdekes ez a kiállítás.

Elek Artúr