A világháboruban az fog gyözni, akinek nagyobb a gazdasági ismerete. S mert Németország ereje és vele a mi gazdasági erönk azon a réven, hogy legyőzhetetlen, a katonai hatalmuk szinte kimerithetetlen, nincs kétség a végső győzelmünk iránt. Az itt közölt munkásvédelmi berendezés is tanusitja azt, mert míg a hadban álló ellenfeleink minden üzeme a háborura vonatkozik, Németország belső élete arra is ráér most, hogy a munkásvédelmi berendezések kötelezővé tételét rendelje el a különböző iparágakban.

Olvasóink bizonyára emlékeznek két régebbi cikkünkre, ahol a házak homlokzatának tisztitásáról szólottunk, amelyet homokfuvó készülékek segélyével végeznek Párisban. Azóta a homokfuvó készülékek óriási elterjedtséget nyertek, s ma már az északi államok városai, ahol a termésköből való épités igen nagyon alkalmazást talál, lépten nyomon használják a homokfuvó gépszerkezetet.

Alapjában véve ezek a homokfuvógépek nem ujak. Hiszen az üveggyártásban már igen régen ismerik. A homályos üvegek, az üvegfelületekre alkalmazott mindenféle rajz és felirás már ezelőtt is homokfuvóval készült. Ezekhez a munkákhoz igen parányi erő, kis átmérőjü fuvócső kellett, s ezért a fuvóval dolgozó munkás védelme nem is volt nehéz technikai kérdés.

A munkás dróthálós szemüveget tett föl, s ez megis védte a könnyen sérülő testrészeket az arcon. Más volt a feladat azonban most, amikor a homokfuvás nagy tömegü homokot nagy csőfelületen ont ki magából, s a homokot nemcsak homlokzatok tisztitására, hanem a fémeknek a csiszolást helyettesitő fényesitésére is használják.

Ez a csiszolás a fémfelületekből igen sok finom szálu, de mérges tartalmu anyagot választ le, s elég, ha az ember bőrének finoman vékony felületére rakódik le, s ott az izzadtsággal elvegyülve még nagyobb tömegét vonzza magához az ártalmas fémrészeknek, a munkásokon máris fémrozsda okozta mérgezési tüneteket tapasztaltak. Megkisérelték a védelmet olyan módon, hogy a szemet szemvédö üveggel látták el. A szem körüli részeket finom dróthálóval fogták be, míg a többi részét az arcnak sürü, tapadó olajjal vonják be.

Mindenekelőtt rájöttek arra, hogy a drótháló nem védi meg a szemkörüli részeket, mert a lepattogó fémrészek, finom por alakjában a legfinomabb szöveten is áthatolnak, s mert éles sebességük van, a bőrön lévő olajréteget, de magát a bört is egyszerüen átfurják, s tényleges fájdalmat okoznak, valamint a mérgező hatásukat a számtalan nyilt seben könnyen véghezvihetik. Nem volt nehéz rájönni arra, hogy a fejet egészen be kell boritani valami védő sisakkal. Még ennél a megoldásnál is sokféle változat állott elő, amig a képen föltüntetett mentő-védőkészülék formája kialakult. Ez a védőkészülék nemcsak a szemet, de egyszersmint a tüdőt is megvédi a mérgező poranyagtól.

A készülék áll egy papirosból préselt sisakból, amelynek külső felülete acéllemezzel van burkolva. A tetejétől lefelé egy szélesebb része van a süvegnek, amelyről igen erős bivalybőrgallér hull alá, amely befedi a vállakat és a nyakat köröskörül. Elöl a szemnél egy négyszögletes ablak van erös üveggel beállitva, hogy az légmentes záródásuak felel meg. EZ a siska igy még nem felel meg a rendeltetésének, mert hiszen alaposan elzárja a levegőt a szájtól, amelynek semmi nyilása sincs a sisakon.

A megoldása ennek a kérdésnek a következő: A sisak tetején lévö szelep egy csövezetékkel van összekötve, amelyen át friss levegőt szoritanak a sisak alá. Ezt a levegöt kapja a munkás, míg az elhasznált levegö a nyakon levő nyilásban kötött csövön át távozik. Erre a buvársisakra éppen a légzés miatt jöttek rá az emberek.

Mert amig csak arról volt szó, hogy a munkahely felé forditott testrészt, vagyis annak börfelületeit kellett védeni, a fél sisak, helyesebben álard is megfelelt, de mihelyt a tüdő védelméről is szó kellett, hogy essék, nem maradt más megoldás, mint a teljes buvársisak.

E készülékek segélyével most már mindenféle fémfelület a legfinomabb szemcsés leválasztás mellett is a munkás egészségének teljes védelmével megtisztitható. Képünkön öntvénydarabok csiszolását végzi egy ilyen sisakos munkás. A finom lisztszerü homokanyag a mellett lévő nagy tartályban van, amelynek fenekén van egy csapszerkezet, s ehhez csatlakozik a levegőnyomást közvetitő erőrendszer.
Megoldható a kérdés ugy is, hogy a tartályból áramlik ki a nyomás alól szabaduló süritett levegő, amely maga után huzza a finom homok szemcséket.