Nagybrittania belső válsága és a világháboru lesujtó eredménye Asquithot kormánya gyökeres átalakítására kényszerítette. Az eddigi liberális-radikális kormányzat koaliciós kormánnyá alakult át és az átcsoportosításnál félretolt vagy teljesen mellőzött miniszterek helyébe a konzervativ párt vezető tagjai léptek.

A lármás Churchilltől a lancasteri hercegség csendes és ártalmatlan lordja lett, Lloyd George, a kabinet és az entente ötletes pénzügyi zsenije számára, hogy le ne szoruljon végkép a porondról, uj miniszteriumot kreáltak ebből az alkalomból. A hadi felszerelési ügyek legfőbb vezetését bizták e kitünő férfiura. Grey ur a harmadik főcinkos, nehogy erőt vegyen a szövetségeseken a teljes kétségbeesés, egyelőre megmaradt a külügyek élén. De hogy az ő külügyminiszterségének napjai is meg vannak számlálva, nemcsak a betegségéről szóló hirekből, hanem abból a körülményből is megállapítható, hogy Landsdowne lord, a Halfour kormány volt külügyminisztere is belépett a rekonstruált kabinetbe. Egyelőre, igaz, csak mint tárca nélküli miniszter.

Nemsokára azonban Grey ur is kénytelen lesz odább állani, amikor aztán a legfontosabb tárcák kivétel nélkül a konzervativok kezére jutnak. Ha utalunk még arra, hogy nagy szorultságában Asquith Carsont, az ulsteri fölkelők félelmetes vezérét is befogadta abba a miniszeriumba, melyben az írek vonakodtak belépni, mindenki előtt bizonyosra válik, hogy maga Asquith is már csak amolyan cimzetes miniszterelnök, kinek az eseményekre többé nem lehet irányító befolyása. Reményében, bizalmában megtörve és látva legkitünőbb munkatársainak politikai haláltusáját, aligha számíthat többé a liberális, radikális, munkáspárti blok odaadó támogatására vagy akárcsak az eddigi többség szoros összetartására. Az egyes miniszterek letörését hamarosan követni fogja az egész rendszer bukása.

Annál is inkább, mivel az Asquith kormányt támogató radikális és munkáspárti elemek épp oly bizalmatlanul fogadják a konzervativokkal való összekeveredését az eddigi többségnek, mint azok az ír képviselők, akik Carsonban és a torykban látják a Home Rule és az ír szabadság legveszedelmesebb ellenségeit.

A nemzetközi relációk tekintetéből az Asquith kormány megrendülése és Greynak várható bukása kétségtelenül nagy lépést jelenthet....a béke felé.