Baudelaire és a belgák
A belgáknak a mostani ellenségüknél volt egy nagyobb ellensége. Ez egy nagyon-nagy francia költő: Baudelaire. Élete utolsó szakában Belgiumba ment. Életrajzírói szerint pénzt és megértést, új olvasóközönséget akart itt keresni és csöndet. Egyiket sem találta meg. A kis polgári és kispolgári országocskában minden sértette őt, aki a polgáriasság merő tagadása volt.
Idegbetegsége is súlyosbodott. Ennek s különben egyik tünete a környezettel való elégedetlenség, a helyváltozás szükségérzete. „Any where out of the wolrld – írta Baudelaire régebben – bárhová csak ne ebbe a világba. Ez az élet kórház, ahol minden beteget gyötör a vágy, hogy ágyat változtasson. Az egyik a kályhával szemközt akar szenvedni, a másik pedig azt hiszi, hogy majd az ablak mellett gyógyul meg.
” Szegény – nem is tudta, mennyire reávonatkozik ez. Nem gyógyult meg a kályhával szemközt s az ablakhoz ment a zajos Párisból – az idegbetegek struccpolitikájával – a csöndesebb Brüsszelbe menekült. Mert útja már menekülés volt. Kényelmes azt hinnünk, hogy a környezetünk a betegségünk oka és új élet reményeivel új környezetet keresünk. Akkor természetesen csalódunk. De még mindig nem láttuk, hogy bennünk van a betegség csírája.
Az új környezet a bűnös. A belgák a bűnbakok. Mindent, ami belül fájt neki, kifelé vetített és tárgyiasított s hátrahagyott irataiban ( Qevres pasthumes, Mercure de France 1908 ) a szegény belgák oly izgága, epés, vitriolos bírálójának mutatkozott, amilyen ma még az ellenséges tollforgatók közt sem akad.
Belgium akkor még önállótlan kis ország volt. Nem volt sem Maeterlinck-je, sem Verhaaren-je. Számára nincs is pardon. Könyvet tervezett róla. A vázlat minden szava szitok és gúny, sokszor elevenre tapintó, sokszor csak diákos, kabarészerű tréfa, de mindég jellemző a bíráltra és a bírálóra.
Mi a vád a belgák ellen? Azokból a kusza töredéknek maradt írásból, amiket a beteg külső papírosra vetett és az új kiadó rendszeresen csoportosított, a következőket olvassuk ki. Megirandó könyvének több címe van.
Az igazi Belgium, A meztelen Belgium, A levetkőztetett Belgium, A nevetséges főváros, A majmok fővárosa. A belga nők piszkosak, póznaszerűek, még a legkisebb nőcskék melle is több mázsát nyom, olyanok, hogy csak a „faggyút és disznózsírt faló kozák”-nak lehetnének ínyére.
Némelyik rothadtvirág-szagú, a másik kos-szagú. Brüsszel pedig mosószappany-szagú. A házakat, a járdákat még akkor is mososzappannyal sikálják, mikor szakad az eső. Arcuk sápadt és borvirágos. Nem tudnak főzni. A régi flamand eszem-iszom azonban ma is otthonos nálunk. Lázítóan családosak és ocsmányul gazok, szemérmetlenek. Házaik törékenyek.
Folyton zajonganak, fütyülnek. A fütyülés nemzeti vonásuk. Nemzeti szobruk: a pisseur és a vomisseur. Nem tudnak franciául, csak negélyezik a francia műveltséget. Nincsen művészetük és művészük, csak Rops és – Leys. „Egyik festő a napot, a másik a havat, a harmadik a holdfényt, a negyedik a bútorokat, az ötödik a szövetet, a hatodik a virágokat festi – és ezt a munkafelosztást végtelenig aprózzák….
Van egy festőjük a bazsarózsákra. Egy másik festőt megróttak, mert mindent akart festeni.” A belga építészet a jou-jou stíl, az építész a harangtoronyba csecse ebédlőharangot akaszt, a háztetőkre lovasszobrot. Nem folytatom tovább a vádirat ismertetését. Baudelaire mindent általánosít és mindennel elégedetlen.
Csáth Géza barátom hívta föl a figyelmemet arra, hogy Maupassant utolsó írásaiban – különösen a „Le Horla”-ban – az érzéki észrevételek rendkívül erősek, élesek, nyilalóak, rikítóak, majdnem bántóan finomak. Az író panaszkodik is, hogy mindent kifejezhetetlenül, rejtelmesen és izgatóan szépnek lát. Baudelaire hasonló hyperaeshesiá-ban szenvedett, de az ellenkező végletben mozog, különösen ezekben az írásaiban s mindent kifejezhetetlenül, rejtelmesen és izgalmasan szépnek érez.
Annyira, hogy haragos, gyűlölő múzsája is megszólal. Tizenkét verset írt ebben a korszakában Amaenitates Belgicas cimen. Ezekben fröccsen legmagasabbra az indulat és a szenvedély zavaros szökőkútja. Oly roppant ez az indulat, hogy néha megmosolyogtat, az érthetetlensége folytán, minthogy öntudat alatt lappangó okait nem ismerjük, néha azonban - gyakrabban – megdöbbent. A legjobbak le se fordíthatók és nem is közölhetők. Hármat – a magam mulatságára – magyarra tettem. Irodalmi kuriózumként itt közlöm:
A Belgák és a hold
Kerek e földön nincs oly furcsa nép,
Mint a belgák. Láttára a szép dolognak
Megnyúlik a képük, tompán dobognak,
Nekik botrány és kihívás a szép.
Ejts tréfaszót, s a szemük megmered,
Akár a zsírba sülő árva halnak,
Mondj meghatót: nevettükbe meghalnak,
Mutatva, hogy ők mindent értenek.
A fénytől is félnek nagyon a belgák,
Olykor látom, mikor a holdvilág ég,
Hogy ülepükre csüccsennek a belgák.
Köröttük sár, csömörletes okádék,
S tökrészegen csak ugatják a holdat,
Nyavalya töri őket, úgy csaholnak!
Epitáfium
Rops műterme számára, amely Brüsszelben koporsókat gyárt.
E koporsókat nézem én
Mind mahagóni-költemény,
Műasztalos cifrázta fürge kézzel,
Milyen ékszertok! S jaj, micsoda ékszer
Itt a halottak pimaszok,
A flamand hullák, a gazok
Beszennyezik majd, hogy belépörögnek
Minek ilyen tok az ilyen dögöknek!
A Belga civilizáció
A belga az civilizált:
Tolvaj, de agyafurt kivált,
Nagyon gyakran szifilizált,
A belga az civilizált.
Nem tépi szét a húst körömmel,
Az asztalánál nagy örömmel
Használ villát meg kanalat
A belga a korral halad,
De mancsán zsír van és maszat,
Van inge és van drága kis
Kalapja, van nadrágja is,
Első a tivornyába is,
Pont úgy okádik, mint egy angol,
Járdára piszkol, ha csatangol,
Papol sok új és ferde tanról,
Akárcsak nálunk az arasznyi
Kis bolyhos, sőt-------
Mint a majom buja, zilált
A belga az civilizált.
Az utóbbi verset magam cenzuráztam meg, nehogy a kényesebbek ízlést sértse. Kérem is az olvasót, ne tekintse a verseket és a leközléseket ízetlen csúfolódásnak, a szerencsétlen, legyőzött belgák ellen, sem ellentmondást kihívó, részvétre hangoló tettnek, a belgák mellett, de tekintse egyszerűen érdekességnek, amelyet a mai háború vetett fölszinre: irodalmi dokumentumnak, egy lángész sátáni szeszélyének.
Kosztolányi Dezső
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!