Kis zászlóval a kezében versenyparipákat indított útnak az epsomi gyepen az angol király. Tíz országban háború dúl, Anglia kezdte ezt a fenevad háborút, miatta vérzik, küzd, harcol és nyomorog mindenki és az angol király a totalizatör csengője körül ugrál, mint egy soványtestű zsoké-suhancz.

Íme, az angol király a férfias mulatságok könnyebbik részét választja. Elmellőzi a háborút és miután azt megindította, engedi, hogy mások vérezzenek, gyöngyözzenek és áldozzanak abban, ő szerényen, önzetlenül és nagylelkűen most lovakat indít. Óh, a sport, a nemes, a férfias angol sport.! V, György őfelsége mindig csak indít.

Előbb a háborút indította meg, most lovakat indít. Ő mindig a startoló oszlopánál marad azonban, önmaga nem fut. A futást, azt rábízza a katonáira és a versenyparipáira. Ő egyhelyben áll, ül. Meddig? A Zeppelinek máris veszedelmesen keringenek az angol partvidék körül és félő, már tudniillik neki, az angol királynak félő, hogy nemsokára a Zeppelinek aláhulló tüzes gyümölcseitől ő maga is futni lesz kénytelen. Mint a versenyparipái, mint a zsoldos katonái!