Egyik közelmult napon a deli órákban négy német tiszt és husz német katona jelent meg Visegrádon. Honnan jöttek, nem tudta s nem kérdezte senki. A német katonák megjelenése Visegrádon nagy feltünést keltett.

A nyaralótelep lakossága kisietett az utczára, hogy lássa a megtermett, vállas német katonákat, a kik a mi fiainkkal együtt küzdenek a közös ellenség ellen. A háborúk tüzében forrott együvé a testvériség érzése a két nemzet fiaiban.

Az egyik német tiszt kérdi: hol lakik Görgei? Készségesen megmutatják neki. Nincs messze, csak néhány lépés. A katonák Görgei háza elé mennek. A német katonák tisztelegni akarnak a zseniális magyar hadvezérnél, a ki dicsőséggel villogtatta kardját az orosz hadak ellen, régen, nagyon régen. A katonák csöndben felállanak az épület előtt s eléneklik a "Wacht am Rhein"-t. A közönség velük énekel és tombol.

Felejthetetlen látvány következik ezután. Az öreg Görgeit tolószéken kitolják a katonákhoz. Szemében könny ragyog, s a megindulástól reszkető hangon megköszöni a német katonáknak azt a kedves, rögtönzött ovácziót.

Mindenkinek könny tolult a szemébe, a ki tanuja volt ennek a fenséges jelenetnek, a mikor a jelenkor német hősei meghódolnak a magyarok egykori nagy hadvezére előtt.