Száz évvel ezelőtt a világon egyedül Angliának volt jelentős vas- és fémipara. Az övé volt a világ minden piaca, s nem volt vetélytársa. A mult század hetvenes éveiben, mintha a földből nőtt volna ki, egyre-másra jelentek meg a világ piacán a német fémipari gyárak, amelyek évtizedeken át fejlődtek csaknem észrevétlenül, s mikor már versenyképes állapotban voltak, megkezdték a hódítást a legbékésebb eszközökkel: a tudással és élelmességgel.

A világot kereskedelmi rabságban tartó Anglia máról-holnapra volt kénytelen megosztani uralmát a feltörő német iparral, s mert a német a realitás, a szolidság, az olcsóság, a jóság, az előzékenység, a gyorsaság sokszoros eredményeiben az angolt is túlszárnyalta, az angol világuralom ezen a téren egyre szükebb lett. Már a mult század kilencvenes éveiben látható volt, hogy ez a két hatalmas ipari állam előbb-utóbb kenyértörésre viszi a dolgot, s az is bizonyos volt, hogy Németországnak nem lesz szüksége fegyverre a további harcokban, ő győz a kereskedelmi és ipari tisztességével, aki harcban akar győzni, az csak Anglia lehet.

Ő maga azonban háborus eszköz tekintetében számitásba sem jöhet, még Szerbia is nagyobb katonai hatalom, mint Anglia, ő e tekintetben csak ugy számithat, ha akad szövetségese, aki megközeliti Németország hatalmát. Anglia tudta mit csinál, mikor neki egy szövetséges kevés volt, ő mindjárt két nagyot, a franciát és oroszt, hozzá még hármat, japánt, belgát, szerbet, s ha sikerült volna még a többi európai államot mind rá uszitotta volna ellenfelére, hogy azok gyürjék le neki, hogy azok verjék meg az ő számára, hogy azok tegyék harcképtelenné, az ő ipara, kereskedelme érdekében versenyképtelenné.

Ez ennek a világháborunak az oka, s ime ez nem sikerül. Németország az egész világgal áll szemben, s a mi támogató szövetségünk meghozza a közös győzelmet, s a német tovább fogja mérhetetlen gazdasági erejével, tüneményes iparával és kereskedelmével leszoritani a kalmárlelkü angol népet.

Az itt közölt kép egyik dokumentuma a háborunak. Hozzá kellene csatolni azokhoz az okmányokhoz, amelyek azt bizonyitják, hogy Anglia, ha másképpen nem, hát gyilkossággal akar megszabadulni vetélytársától.

Képünkön láthatjuk a világ legnagyobb kotrógépét, s ez német gyártmány. Az északamerikai Egyesült Államok Panama-csatorna épitő bizottsága 1910-ben versenytárgyalást tartott kotrógépekre, s ezen a versenyen részt vettek amerikai, angol, francia és német gépgyárak. Az angol és a német ajánlat, a legolcsóbb árak mellett is egyforma volt, csak a jótállás terén volt különbség. A német cég győzelmeskedett azzal az ajánlatta, hogy üzembe helyezi a gépet, s ha nem válik be, egyetlen fillért sem kér. Erre a garanciára az angol cég nem volt hajlandó.

A gépet a németek fölszerelték, s az eredmény az lett hogy a Panama-csatorna minden kotrógépét a németek szállitották. Nézzük csak meg a képen ábrázolt gépet alaposabban. Nagy méretü sineken óriási erejü és sulyu vasalapzat van épitve. Ebből az alapzatból ferde irányban nyulik ki az emelőrud, s annak derekán van elhelyezve a kotrókanál. A kotrógép ugy müködik, hogy az emelőrudat a forgó vasalapzat oda forditja, ahol a kiemelendő földtömeg van.

Ott a kotrókanál rudja lehajlik, s a kanál szájánál lévő éleslappal belemélyedve a kiemelendő földtömegbe, éppen ugy csuszik előre, ahogyan az emberi kéz szokta föllapátolni a földet. Mihelyt a kanál megtelt, a peremén lévő csigáslánc segélyével a lehajtott kanalat fölemelik, ugyanakkor a rud is eredeti helyzetébe kerül vissza, amire a forgó alapzat elforditja a kotrórészt az emelőruddal együtt arra a helyre, ahol le kell rakni a kikotrott földet.

Az elrendezés rendesen olyan, hogy a kanál alatt vasuti kocsik szoktak állani, s a kikotort föld egyenesen a vasuti kocsiba hull. Itt is látható a csatorna fenekén futó vágányzat, amelyen gőzmozdonyok hordják ki a földdel megrakott teherkocsikat. A kotrógép méreteire elég jó fogalmat alkothatunk magunknak, ha a gép mellett álló emberi alakokat vesszük szemügyre, s ha összehasonlitjuk képzeletben a Dunán látható kotrógépekkel.

A dunai kotrógépek kanalai, - a legnagyobb kotrógépet véve alapul – a köbméternek alig egy tizedrészét tudják magukba foglalni, de ennek a mennyiségnek is csak a fele jut a kanalakba, lágy, könnyen omló kavicsból. A Panama-kotró egyetlen egy öleléssel egy köbméter földanyagot ragad meg, nem omlós földből, hanem kötött sziklás, köves talajból. Óránként hetven köbmétert tud kedvező körülmények között kiemelni, akkor mennyiséget, amekkorát legalább tiz ember napi tiz órai munkával tud csak mozgósitani.