1915. október 7-én indult meg az összpontosított támadás Szerbia ellen. A német Mackensen főparancsnok fogta össze a támadó német, osztrák-magyar és bolgár erőket. Németország tíz, a Monarchia négy hadosztállyal támadott Észak felől, míg a 2. bolgár hadsereg hat hadosztálya keletről. A szövetségesek a katonák számát tekintve több mint kétszeres, a tüzérségben ennél is nagyobb fölénnyel rendelkeztek. A támadásban zeppelin léghajók és 42-es mozsarak is részt vettek.

A túlerővel szemben bátran védekező szerb haderő vereséget szenvedett. 160 000 szerb katona került fogságba, további százezer esett el vagy sebesült meg. A későbbi események szempontjából jelentősége volt annak, hogy százötvenezer szerb katona kelet felé el tudott menekülni. Hordágyon vitték magukkal a királyt.

A katonákat antant hajók Korfu szigetére szállították. Mivel Görögország (melyhez Korfu is tartozott) semleges állam, az antantnak ez a lépése tulajdonképp egy semleges ország szuverenitásának megsértése volt. A szerb kormány az olasz Brindisi városába menekült, majd a korfui haderőhöz csatlakozott.

A központi hatalmak Szerbia egész területét elfoglalták. Ezután a Szerbiával szövetséges Montenegrót, majd a semleges Albánia északi és középső, nagyobbik részét is megszállták. (Albánia déli része Valona kikötővárossal olasz megszállás alatt állt.) A központi hatalmak a sikeres balkáni hadműveletek után egybefüggő területtel rendelkeztek az északi-tengeri német partoktól Mezopotámiáig és Palesztináig.