Az elektron-elmélet alapja az a feltevés, hogy az elektromos töltés legkisebb, többé fel nem osztható részekből áll. Az elektromosságnak ez az atoma az elektron. Ez az elmélet az összes elektromos jelenségek vizsgálatában, de főleg a ritkított csövek sugárzásának és a radioactivitasnak kutatásában, továbbá az atom szerkezetének keresésénél nemcsak termékenynek, hanem szinte nélkülözhetetlennek bizonyult.

Annál nagyobb feltünést keltettek Ehrenhaftnak, a bécsi egyetem tanárának megfigyelései, mert ezek az eddigi eredményeknek ellenmondanak. Ehrenhaft utóbb szigorúbban körvonalazta felfogását: nem az elektromosságnak elektronokból való összetételét tagadja, hanem szerinte az elektron tömege kisebb annál az értéknél, a melyet általában elfogadtak, t. i. 4•7.10¹⁰ elektrostatikai egységnél. Sokféle hibaforrást kerestek már ezekben a mérésekben, de Ehrenhaft mindezeket igyekezett kiküszöbölni és ítéletét mindannyiszor fenntartotta.

Most Schidlof és Karpovicz kísérleti úton olyan jelenséget állapítottak meg, a melyet Ehrenhaft valóban nem vett figyelembe. Ehrenhaft, mint ismeretes, igen kis higanygömböket juttatott elektromos sűrítő lapjai közé és megfigyelte mozgásukat a nehézségi erő és az elektromos erő együttes hatása alatt. Schidlof és Karpovicz megállapították, hogy a higanygömbök esésének sebessége az idő folyamán folytonosan és megállás nélkül csökken, még ha az elektromos erő változatlan is marad.

Így az egyik higanygömb sebessége a megfigyelés kezdetén 0•54 cm másodperczenként, 30 percz mulva már csak 0•39, 60 percz elteltével pedig 0•29. Ugyanez a jelenség száritott nitrogennel telt térben is mutatkozott, tehát nem lehet a levegőben levő oxygen vagy pára hatásának tulajdonítani. Legvalószínűbb, hogy a higanygömb a megvilágító fény ráesése folytán párolog, tehát kisebbedik. Mert a sebesség csökkenésével párhuzamosan észre lehetett venni, hogy a gömb a fényt egyre kevésbé verte vissza, majd egészen láthatatlan lett. Továbbá a sebesség annál kisebb mértékben csökkent, minél jobban gyengítették a fényt. Mikor Schidlof és Karpovicz ennek a csökkenésnek figyelembevételével határozták meg az elektron töltését, méréseik eredményei az eddigi értékkel jól egyeztek.