Miként ismeretes, Laue és társai 1912-ben végre elő tudták állitani az X-sugarak hullámtalálkozását. Az X-sugarak hullámhossza sokszorta, átlagosan 10,000-szer kisebb az ibolyántúli sugarakénál, azért a mesterségesen készült optikai rácsok nyílásai túlságosan széleseknek bizonyultak. A kristályokban a moleculák szabályosan helyezkednek el egymás mellett. Ez vezette Laue-t arra a gondolatra, hogy rács gyanánt kristályt használjon. A moleculák közei a rács nyílásai.

Míg azonban az optikai rács nyílásai egy síkba esnek, addig a kristály egymás alatt levő molecula-rétegei térbeli rácsot alkotnak. Az interferentia-kép nem a színes sávok sorozata, mint a fénysugaraknál, hanem szabályosan eloszló foltokból áll. A mint más kristályon állítjuk elő a Röntgen-sugarak interferentiáját, a moleculák eloszlása változik, tehát a foltok is másképpen helyezkednek el. A kép teljesen megfelel annak, a mit az elmélet alapján várni lehetett, ha az X-sugarakat olyan elektromágneses hullámoknak tekintjük, mint a fényt.