Ősz óta sok humor fakad a box-sportban. Ennek a sportágnak még sohasem volt olyan rossz esztendeje, mint az elmult. A nyugati államokban még lehetett nagy ritkán közönséget kapni egy-egy jól beharangozott matchhez, de New-Yorkban és általában keleten a publikum érdeklődése egyszerűen megszűnt a boxolás iránt.

Johnson tudvalevőleg nem teheti be a lábát az Egyesült Államokba, mert lecsukják, hát a többi nehézsulyuval kísérleteztek, azokat kombinálták, míg az az eredmény jött ki, hogy Gunboat Smith a legjobb, az a Smith, akit Carpentier az angol bírák jóvoltából a mult nyáron megvert Londonban számit itt senki sem vette komolyan.

Smith-tet rendezői végre érettnek tartották a világbajnokság titulusára és megindították a tárgyalásokat Johnson emberivel. Közben egy másik csoport, amely ugyancsak pénzt akart keresni, kikapart a West-ből egy Jess Willard nevű kevéssé ismert alakot és szintén kikezdett Johnsonékkal, azzal az ötlettel, hogy legyen a match Mexikóban.

Ezt a tervét mindnyájan kitűnőnek találták s a Párisban rekedt, letört világbajnok, örömmel szignált minden szerződést. Szóval Johnsonnak két fehér ellenfele lett volna tavaszra, ha közbe nem jön valami. Ugy látszik, Smith-éknek pénzre volt szükségük, mert összeeresztették a világbajnok jelöltet Langforddal, a legvadabb négerrel, akit Smith tavaly Bostonban, hogy-hogy nem, pontozással legyőzött.

Ilyesféle eredményre gondoltak most is, nem számolva Langforddal, aki ellenfelét négy knock-down után a harmadik roundban ugy ki-knockolta, hogy az Johnsonnak, legjobb napjaiban is dicsőségére vált volna.

Ezután Smithet hívei "vízben hagyták" és törülték a mexikói szerződést. A boxhívek szeme most Willardon pihen, akit emberei nem tesznek ilyen könnyelmű lépésnek s akit most preparálnak tavaszra. Hogy ki ő? Ugyanaz, aki Frank Moran.

Felfujt nagyság, akinek mindazonáltal van sánsza Johnson ellen, lévén több mint tiz évvel fiatalabb, lévén a legjobb trénerek kezében, míg a világbajnok, aki immár közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, örül, ha a mexikói match-ig meg tud élni, nem hogy olyan tréninget folytathasson, ami ilyen alkalomkor okvetlen szükséges.

Tekintve, hogy a fehérekkel nem igen lehet valamit csinálni, a managerek szétnéztek a négerek közt, hogy miután köztük tisztázódott a legjobb kérdése, legyen az is egy Johnson-ellenfél. Langford mellett az Európában ismert Mc. Vea, Jeanette jöhetett számításba, találtak aztán egy Mills nevü szerecsen óriást.

Ezt állították szembe Langforddal s az uj ember Langfordot a küzdelem első négy roundja mindegyikében leknockolta. Langford azonban olyan kemény fiu, hogy őt talán csak baltával lehetne leütni, állta nehéz ellenfelét, akit a 14-ik roundban sikerült végleg elintéznie. Most azután a folytatása következik a tavaszra, ha ugyan valakit érdekel, meg fogjuk tudni, hogy ki a legény a csárdában.

A könnyűsulyu világbajnok, az angol Fred Welsh, itt tartózkodik és egymásután aratja diadaljait, boxolván minden 4-5 hétben. Ő érdemes viselője a titulusnak.