Egy Németország elleni háború esetére Nagy-Britannia évekkel a világháború kitörése előtt megfogalmazta elképzeléseit egy tengeri blokádról. A blokád lehetőségét a britek tengeri fölénye és a központi hatalmak földrajzi helyzete kínálta fel.

Az antanthatalmak valósággal bekerítették az Európa közepén fekvő központi hatalmakat. A La Manche és az Adria lezárása nem okozhatott különösebb nehézséget. Nagyobb feladatot az Északi-tenger lezárása jelentett. Ehhez – aknazárral és cirkálókkal – Skócia és Norvégia partjai között kellett záróvonalat kiépíteni.

A blokád augusztus közepére épült ki. A blokád lényegében felszámolta Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia tengerentúli kereskedelmét. A távoli vizeken tartózkodó német kereskedelmi hajók (az összes kereskedelmi hajótér fele) nem is tudott hazatérni a háború évei alatt. Az otthon rekedt hajókat a Balti-tengeren és a (német, dán) part menti vizeken lehetett csupán felhasználni. A német import jelentős része (gyapot, gyapjú, vasért, rézérc, kaucsuk és bőr) kiesett.

A semleges országok hajózása révén a központi hatalmak hozzájuthattak a szükséges termékek egy részéhez. Ezt Nagy-Britannia gátolni igyekezett: a hajókat a csatornán átvizsgálták. A semleges kereskedelmi hajózás akadályozása sértette a nemzetközi hajózási jogot, így a hágai egyezményt és az USA által képviselt nyitott kapuk elvét.

A blokádot az Egyesült Államok ellenezte. Az USA az angolok hallgatólagos partnere volt, de nem akarta megrontani viszonyát Németországgal sem, mert majdani közvetítő szerepre számított.