A fehér könyvet csak oly  izgalommal nyitjuk ki, mint tizenöt évvel ezelőtt a s lehet-e írónak nagyobb elégtétele, mint az, hogy alső érzésünk: nem változott, mindig előljár, mindig friss, elfogulatlan, sok szempontból néző, rendkívül érdekes.

Hogy a temperamentuma nem loboghat úgy, mint a régi Fehér könyvekben, az nem az írón múlik, hanem a korszakon, melyben a könyv megjelent, "A háboru érdeke, az ország nyugalma ma az első és a katonák okos és céltudatos censurája alá kerül most minden "- menti magát Bródy briliáns előszavában.

De ez a temperáltság talán még nem is árt a könyvnek, mely formájában, tartalmában így igen előkelő – mennyivel jobb, mint azok a külföldi revuek, melyekben szintén egy-egy nagy egyéniség akar megnyilatkozni!

Politikai cikkei közül az igazán érdekes Wekerle intervjun kívül legjobban szeretjük a Vázsonyi emberséges, okos nyilatkozatait és teljes szívvel gyönyörködünk ott, ahol semmiféle szempontnak nem kell magát alárendelnie, ahol az elbeszélő Bródy jut szóhoz.

Milyen nagyszerű az „Egy asszony   utolsó arcképe” című novella – s milyen finom a  "Pétervárad alatt ősszel".  A legjobb magyar tájképek levegője van benne. De nincs a  gazdag százhatvan oldalas könyvnek egyetlen cikkbe és sora, amit nem a legnagyobb érdeklődéssel olvas el az ember.

Nagy  dolog ez ez ma, mikor minden idegszálunkat és gondolkodásunkat a rettenetes háboru foglalja le magának. Bródy érdekes , ahol a háboruról beszél és  üdítő, amikor másról ír. A fehér könyv úgy  úszik  a sötét vizeken, mint a hajó, mely igen becses podgyászát az irodalmon menti át a tulsó partra.

Lengyel Menyhért.