Egy pár jó erős bakkancs, dohány, szivar, cigaretta, tábori kulacs, fogkefe és szappantartó, pucoló szerszámok, sárkefe és varróeszköz, házipatika első segélynyujtáshoz, fölfujható alvópárna, önborotváló szerkezet, kés, kanál, villa, tányér, zseblámpa és spirituszkocka, teakivonat, kávé, cukor, kenyér, konzervek, távcső és kalapács, fehérnemű, meleg alsó ruha, fagykenőcs és csokoládé, revolver és teaszürő, sörösüveg mindjárt párosával, konyak, mustár, szivacs, még az a jó Isten tudná csak megmondani, hogy mi minden van még egy népfelkelő hadnagy háti zsákjában, amikor a harctérre indul.

Pedig a sok mindenféle közül még valami hiányzik a képen, valami ami pedig benne van a zsákban, de amit nem lehet lefotografálni. És mégis magával viszi ezt a magyar népfölkelő, nem válik meg tőle soha és ez az egyetlen, ami mindvégig vele marad, a magyar népfelkelő legszentebb utipodgyásza: a magyar szív.

Nem látható ez semmiféle képen és mégis vele van minden magyar népfölkelővel velük van és elkiséri őket a hősi sirig, vagy a végső győzelemig.