Hindenburg tábornagy hatalmas alakját legendákkal övezi a népek rajongása és rettegése. Az orosz rémlátás babonás, rémülettel suttogja, hogy Hindenburg tábornagy az ördöggel traktál, varázsló, akinek csak intenie kell és a mazuri tavak vize fölkerekedik, kikél medréből és odavándorol, ahova Hindenburg akarja. És Hindenburg mindig egyenesen az orosz seregek kellős közepébe küldi a vizet. Arra nem is gondolnak a jámbor oroszok, hogy hátha a vizek helyükön maradnak és őket magukat szorítja a tavak kellős közepébe Hindenburg hadvezetői művészete.

Azt is regéli a legenda, hogy szárnya van a Hindenburg seregének, azért tudja mindig megkerülni az oroszt. Pedig a gyorsaság nem boszorkányság és csak a Hindenburg zsenialitása az, hogy a sikos havon gyorsan repülő szánok ezreivel szállította a municiót seregei után.

A legszebb legenda azonban – valóság. Melegszívű, egyszerű és közvetlen ember a tábornagy. Óriási hadműveletei közben gyakran talál arra is időt, hogy meglátogassa kórházban fekvő sebesült katonáit. És ha ilyenkor lefotografálják, maga elé állít gyermekeket, ápolónőket és orvosokat, ő maga pedig szerényen leghátul marad. De a népek milliói ismerik a legendás tábornagy komoly, jóságos, férfias arcát és lehetnének a képcsoportozatban elől hercegek, hadvezérek és a legnagyobb méltóságok, mégis tudná mindenki, hogy amelyik képen Hindenburg rajta van, ott – akárhova álljon – mindig csak ő a legelső.