Örvendetes megnyilatkozások hangzanak Horvátországból, nemcsak a közönség, hanem a közelmultban még magyarellenes sajtó részéről is Magyarország és miniszterelnöke, gr. Tisza István iránt abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök a hadsegélyező hivatal javára legutóbb rendezett előadásán meleg elismerő szavakkal szólott egyrészt a horvát katonák vitézségéről, másrészt arról az együttmüködésről, amely ebben az önvédelmi harcnak nevezhető háboruban a horvátokat erős szálakkal kapcsolta a magyarsághoz.

A tények a legerősebben bizonyítják gr. Tisza István nyilatkozatának azt a részét, amelyben azt mondta, hogy e nagy háboru megpróbáltatásai közt ennek a megértésnek a két nemzet lelkébe mély gyökeret kell bocsátania, a horvát nemzeti szellemnek az érvényesülést a testvér magyar nemzettel kell az állami kapcsolatban keresnie. A Horvátországból jövő visszhang, mint br. Skerlecz Ivánnak a miniszterelnökhöz intézett köszöntő táviratában kifejezésre talált, az egész horvát közvélemény szava, s ez megerősítést nyer a különböző helyekről nyilvánult nyilatkozatokban és a horvát sajtóban.

Azt a politikát, amely a horvát közvéleményt ennek a megértésnek, együttmüködésnek ilyen nagyszerü megtestesítésére előkészítette, rövid időn belül megérlelte, gr. Tisza István inaugurálta. A mult nyáron bekövetkezett véres fordulat mindennél jobban meggyőzhette a horvátokat, hogy nemzeti életük biztosítását csak a magyar nemzettel egyetértve, vele együttmüködve, a dualizmus keretében kereshetik.

A szarajevói tragédiát követő háboru megdöntötte a trializmus ábrándjait is. A horvát közvélemény helyes utra térítésében mindenesetben része van br. Skerlecz Iván bánnak, aki méltó és avatott képviselője annak az eszménynek, amelyet gr. Tisza István az igazságnak olyan nagy erejével domboritott ki s amely a józan horvát politikusokban még a félreértések korszakában is élt: hogy a mint a Zrinyiek egyszerre tudtak lenni horvátok és magyarok.

Meg vagyunk győzödve, hogy ez ma véres küzdelmekben kimagasló együttérzés nem egynyári növény, mélyebbre fogja bocsátani élő gyökerét, és a horvátok a dualizmus megerősítésében vállvetve fognak a jövőben is, hazájuk érdekében a magyarsággal együtt dolgozni s részesei lesznek mindannak a politikai és gazdasági eredményeknek, amelyek Magyarországra hűséges harca után, mint az isteni gondviseléstől reméljük, háramlani fognak, a mint azt gr. Tisza István látnoki szavai, amelyek az ő tetterős cselekvéseinek tolmácsai, megvilágítják. Magyarország meg tudja és meg fogja becsülni az igazi testvéri érzést és tetteket.

És a remélt együttműködést sem most, sem a jövőben egyik-másik osztrák lapnak az izetlenkedése nem fogja megzavarhatni.