A világháboru világgazdasági és világtörténelmi vonatkozásai
A történelmi materialismus felfogása szerint minden történelmi esemény alapjában véve gazdasági okokra vezetendő vissza. Ezen sokszor megvitatott nézet jogosult vagy jogosulatlan voltát nem szándékozunk érinteni, de annyi bizonyos, hogy a jelenlegi iszonyatos világháboru keletkezésének legfőbb inditó oka csaknem kizárólag materiális érdekekből származik.
Nemesebb motivumoktól indittatva csak Franciaország ment a háboruba, amely a „gloire"-nek vélt tartozni avval, hogy az 1870/71.-iki foltot lemossa. Franciaország két elsőrendü szövetségese, Anglia és Oroszország azonban a szó legszorosabb értelmében materiális célok által mozgatva cselekedtek.
Kétségtelen, hogy ezt a rettenetes háborut, mely nagyon erősen érezteti az egész emberiséggel a hatását bizonyos tekintetben egyetlen markáns indokolással lehet végső okaiban megmagyarázni: Anglia, a szellemi felbujtó számára ez a háboru világgazdasági kérdést, Oroszországnak pedig, aki elsőnek dobta a tüzes csóvát Európa házába, a világforgalom kérdését jelenti.
Anglia egyedüli és legfőbb célja a neki már kényelmetlenné vált német világkereskedelem megsemmisitése és evvel a saját világgazdasági hegemóniájának beláthatatlan időkre való biztositása volt; Oroszország évszázados fékezhetetlen expansiós törekvése pedig végső okaiban annak a világtengeri jégmentes kikötő után való nagyon érthető és természetes vágyában keresendő.
Miután Oroszországnak a világforgalomban való jogos részesedésre irányuló törekvése 1904/5-ben sulyos vereséget szenvedett a távol Keleten, hatalmi törekvéseit ismét a Nyugat felé irányitotta és Norvégia atlanti kikötői után és méginkább az Aranyszarv után vágyakozott. Ennek a vágyódásnak legelsősorban Ausztria-Magyarország és ennek következében Németország – a kettős monarchia hűséges szövetségese – állott utjában, miért is erre a két nagyhatalomra kellett volna megsemmisitő csapást mérni.
És a világháborunak ezen ősmotivumához még egy politico-geografiai momentum füzhető, amely a világháboru világtörténelmi alapgondolatát teljesen kimeriti: ez a háboru az urópai és ázsiai központi hatalmak harca az őket körülhálózó nagyhatalmak összenyomási szándéka ellen. És nem vak földrajzi véletlen, hogy az államok, melyek Ausztria-Magyarország és Németországgal szövetségben vannak, vagy neutrális voltuk mellett is barátságos érzelmekkel állanak a Kettős Szövetség mellett, egyetlen, csak kis hézagtól megszakitott állam-láncolatot képeznek, amely két földrészen át huzódik az európai Nordkap-tól a kinai tengerig.
Ez a lánc Norvégiát, Svédországot, Németországot, Ausztria-Magyarországot, Bulgáriát, Törökországot, Perzsiát, Afghanistánt és Chinát foglalja magában. A lánc teljes kapcsolásához, csak Románia hiányzik, amelynek szimpátiája semlegességének teljes megőrzése folytán, ezidőszerint még megosztódnak; ott még nem ismerték fel a népek óriási harcának világtörténelmi alapgondolatát, amely harc az emberiség és a kultura történelmének egy uj korszakát fogja bevezetni, és az igazi ellenséget még nem ismeri tisztán Románia.
Oroszország és Anglia, mint szárnyhatalmak, a velük egyaránt szembeálló európai és ázsiai központi hatalmakat szétmorzsolni igyekeznek. Ha ez a terv sikerül, akkor a világuralomért való harcban Anglia és Oroszország fognak szembekerülni és ezek harca lesz a legközelebbi felvonása a nagy tragédiának, ha nem sikerül, akkor a Világ két, korlátlan imperialismust hirdető és semminemü morál által nem fékezett hatalom lidércnyomásától szabadul meg, és a központi államok mostani létért való küzdelmének vezető államára, Németországra – vagy mint a Kancellár mondta, a német kardra – lesz bizva a kultura és civilizáció épségben tartása és őrizete.
Franciaország pedig hamar befogja látni, hogy a mostani háboruban a helytelen oldalon küzdött. Az 1870/71-ért való Revanche teljesülhetetlen fantomjától elvakitva, nem ismerte fel a helyzetet, hogy világpolitikailag Franciaország maga is központi hatalom, mint ahogyan ilyenek Olaszország és Románia, ugy, hogy a saját nagyhatalmi állását, mint az európai egyensuly megőrzését tulajdonképen azon hatalmak ellen, – amelyeknek még ma szövetségese – sokkal hatékonyabban tudta volna megvédeni.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!