Szolnokról jelentik, hogy a vármegye alispánjához a napokban az a szomorú hir érkezett, hogy Horthy Szabolcs, a vármegye főispánja november 23-án az északi harcztéren hősi halált halt.

A főispán, noha régen népfelkelő volt, a mozgósítás első napjaiban csapatszolgálatra jelentkezett és huszárhadnagyi rangban parancsőrtiszti szolgálatot teljesített. Novemberig a déli harcztéren volt, azután az északi harcztérre dirigálták. Ekkor már főhadnagyi rangot viselt. November végén kocsisa, a ki mellette tett szolgálatot, levelet írt haza, szomorúan panaszolva el, hogy november 23-án gazdája lovát a harcztéren való száguldás közben találta meg. Kereste gazdáját mindenfelé, de nem találta; valószinű, hogy orosz fogságba esett.

E hírre az alispán mindenfelé tudakozódott a főispán után és olyan híreket kapott, hogy sebesülés nélkül került hadifogságba. Most azután Beöthy Pál, a képviselőház elnöke, a ki huszárszázadosi rangban teljesít szolgálatot, a következőkről értesítette az alispánt: Horthy Szabolcsot eltünése után mindenfelé keresték a harcztéren. Jelentkezett egy huszárőrnagy, aki a vezérkar parancsnokságának jelentette, hogy deczember 10-én eltemetett egy huszárfőhadnagyot, a kire ráillik a Horthy Szabolcsról adott személyleírás.

A parancsnokság rendeletére kiásták a tetemet s a képviselőház elnöke egyik tiszttársával agnoszkálta. A gyilkos golyó a főispán jobbszemén hatolt be a fejébe és hátul jött ki. Az eljárásról jegyzőkönyvet vettek fel s azt beterjesztették gróf Tisza István miniszterelnökhöz. A főispán tragikus halálának híre mélyen megrendítette a város közönségét. Szolnok minden középületére és sok magánházra is kitüzték a gyászlobogót.