A növények anyagáthasonító képessége visszavezethető legnagyobb részében fotokémiai reakciókra, azaz olyan kémiai folyamatokra, amelyeknél a bontó és összetevő hatást a fénysugár végzi el. A fotokémiába tartozik a fényképezés is, amely elég ismert alkalmazása ennek a tudományágnak, azonban távolról sem meríti ki az egész fotokémiát, amelynek csak elenyészően kis részét képezi.

A fotokémia ujabb időben minden téren egyre jobban fejlődik. Technikai szempontból a fotokémiának az a legfontosabb problémája, hogy hogyan lehetne alkalmas fotokémmiai hatásokkal lekötni és elraktározni a Nap sugárzó energiáját. A növények ezt ugy végzik el, hogy megfordítják az égés folyamatát, azaz ahelyett hogy felhasználták az oxigént - minden égés annyi mint oxidálás - felszabaditják az oxigént átalakítva a levegő széndioxidját szénhidráttá. Az így keletkezett energia azonban csak kis része a Napnak a földre sugározott energiájának s ahol nincs növényzet, ott még ez a kis rész is elkallódik hasznavétlenül. Felmerül tehát az a kérdés, hogy miképpen lehetne mesterségesen lekötni az energiát s a fotokémikusok ezt a feladatok igyekszenek megoldani. Berthelotnak sikerült is az ibolyántúli sugarak segítségével a növények széndioxid áthasonitásához hasonló mesterséges folyamatot létesíteni, azonban ez még csak a kezdet s a jövő még sok minden értékes felfedezést fog hozni. Egészen bizonyos, hogy előbb vagy utóbb mesterségesen is megtudjuk mindazt a munkát csinálni a napsugarak kihasználásával, amit a növények végeznek.

Alkalmas készülékek segitségével széndioxidból és vizből oxigént és metant lehet majd előállítani s aránylag könnyen valósítható meg az ózon, ammonia s egyéb szerves anyagoknak a napfény segítségével való mesterséges előállítása. S ha minden ugy sikerül, ahogyan reméljük, akkor a forró égöv hatalmas ipari föllendülésnek néz elébe. A tropusi vidékek, a civilizáció régi hazája, lassanként vissza fogja hódítani ujra a modern civilizációt s a nagyobb hatalmak, mintha szándékosan tennék, ösztönszerűen igyekeznek megszerezni maguknak a Nap országait.

Ahol gazdag a növényzet, ott majd a növények maguk fogják végezni a fotokémiai műveleteket s az embereknek csak az lesz a dolguk, hogy okosan műveljék őket és az általuk raktározott energiát felhasználják. Pusztaságokon, hol nincs növény, az emberiség mesterségesen fogja elvégeztetni kémiai készülékeivel a fotokémiai műveleteket s maga fogja a sugárzott energiát elraktározni. A most puszta sivatagokon ipartelepek fognak ki emelkedni - üvegépületek kémény és füst nélkül.

Üvegcsőerdők pótolják a hiányzó növények munkáit - ezekben a csövekben mennek majd végbe azok a fotokémiai változások, amiket eddig csak a növények maguk tudtak elvégezni. Igy aztán még több energiát köthet le az ember mesterségesen, sokkal többet, mint amennyit ugyanazon a területen a növényzet tudna. Ezzel aztán megoldódik a kőszén problémája s az élet a civilizáció biztosítva lesz mindaddig, amíg csak a Nap süt a Föld