Mióta a bolgár hadsereg elérte a görög-szerb határt, csend van a macedóniai harctéren. Az angol-francia seregek – legalább az entente-lapok hirei szerint – nem állottak meg, a határ mögött, hanem meglehetős messzire visszavonultak és mintegy harminc-negyven kilométeres sugaru félkörben Szaloniki körül helyezkedtek el. A Vardar-folyó közelében levő Kilkisből indul ki az entente-sereg frontja és a Szaloniki körül elhuzódó dombok mentén halad Kalkidike-félszigetig, ahol állítólag erős védelmi vonalat készítettek elő.

A beállított fegyverszünet alatt sürü diplomáciai tárgyalások voltak Athénben. Az entente állandóan ujabb előnyöket szeretett volna kicsikarni Görögországtól, de hogy milyen eredménynyel, arra nézve jellemző Szkuludisz miniszterelnöknek a minap egy angol ujságiró előtt tett őszinte nyilatkozata. Ebből kitünik, hogy Görögország nem hajlandó több engedményre az ententetel szemben, viszont semmiféle ellenállást nem fejthetnek ki, ha a másik hadviselő fél csapatai görög területre lépnének.

Ha eltürne, hogy az entente ott berendezkedjék, sőt vert seregével ott menedéket keresett, nem akadályozhatja meg, hogy a másik fél saját jövő biztonsága érdekében ki ne kergesse országából a különben számára is kényelmetlen vendégeket. Annál inkább teheti ezt, mert eleve is biztos lehet abban, hogy sem a központi hatalmak, sem Bulgária nem akarnak második Gibraltárt csinálni Szalonikiból.

A legközelebbi jövő rendkivül érdekesnek ígérkezik. A macedóniai harctér alig hanem ismét megélénkül és az ententeot veszedelmesen fenyegeti itt is ugyanaz a sors, ami a Dardanelláknál érte.