A külügyi politika történelmi aktái között nevezetes lesz az a válaszjegyzék, amelyet Ausztria-Magyarország külügyminisztere, báró Burián István intézett Wilsonhoz, az Egyesült-Államok elnökéhez az Ancona nevű olasz hajó elsülyesztése tárgyában a monarchiához küldött éles jegyzékére. Az Anconán állítólag amerikai polgárok is vesztették életüket.

Az amerikai jegyzék a diplomáciában szokatlan érdes hangon követel elégtételt és kárpótlást. Burián báró gyorsan megadta a választ. Még pedig az erő és méltóság finom, előzékeny hangján, amelynek élessége egyedül az a metsző guny, amely az amerikai jegyzék jogi alapjának és formájának hiányosságát nagyszerűen jellemzi.

Megállapítja a jegyzék, hogy az amerikai elnök elmulasztotta közölni az állítólagos amerikai polgárok nevét és jogigényeinek bizonyítékait. Megbízhatatlan tanuk birálat nélkül fogadott lemondásaival szemben nem lehet Ausztria-Magyarországnak az a feladata, hogy a tiszti becsületszóra szigoruan ügyelő és arra kötelezett, megbízható hajós tisztjeinek vallomását kétségbe vonja. Mindamellett kormányunk kész eszmecserébe bocsátkozni az amerikai kormánnyal, azzal tárgyalni az Ancona ügyét, kifejezvén egyszersmind sajnálkozását, ha ártatlan polgárok vesztették életüket.

Nálunk és Németországban tisztában van mindenki azzal, hogy ha amerikai polgárok életüket vesztették, azért csak ők maguk és Olaszország kormány lehetnének felelősek, ugy mont a Lusitania elsülyesztésekor is az elbizakodott amerikai utazók és az őket felbiztató angolok voltak az okai az életveszteségnek. Legkönynyebb volna minden ellenséges hajónak, hogy bántatlanul szállíthasson hadiszereket ellenünk, csak néhány fogadott amerikai kalandort kellene födélzetére vennie s ezek amerikai állampolgárságának örve alatt kijátszani a mi hadihajóink akcióját. A brit kormánnyal cimboráló ál-semlegesség ilyen rabulisztikája nem téveszti és nem ijeszti meg sem Németországot, sem minket.

Sokaknak feltűnt, hogy Ausztria-Magyarországhoz intézett jegyzék jóval udvariatlanabb, követelőzőbb, sőt durvább volt, mint a Németországhoz intézett jegyzék. Ennek nyilván az az oka, hogy a közelgő elnökválasztásra való tekintettel a sok Amerikában naturalizált némettel, akiknek a szavazásra nagy befolyásuk lehet, nem mernek ujjat huzni.

Az amerikai magyarság azonban, amely nem lett amerikai állampolgár és kisebb számánál fogva sem dönthetnek, már kevésbé aggasztja az elnöki szék precedensét. Ezért mer hangosabban dörögni a monarchiával, mint egy nagy bécsi lap helyesen megjegyzi, papirosbombát hajítani felénk. A méltó választ most megkapta. És ez a válasz általános tetszést keltett a szövetséges Németországban is.