A diadalmas szerb háboru gyorsan lejátszó izgalmak között a közönség figyelme bizonyára elsiklott a messzi távolban lejátszódó, de a jövőrevaló kihalásában igen nagy jelentőségü esemény a törökök Bagdad körül elért nagy győzelme felett. Pedig ha nagy háboru általános szempontjait és különösen Angliának azt az állítólagos képességét vesszük figyelembe, hogy a háborut, ha kell évekig is huzhatja, akkor a mult napokban lejátszódott eseményeknek igen nagy fontosságot kell tulajdonítani.

A török hivatalos jelentések a Tigris és az Eufrátesz vidékén lakó arab törzsekből Irak-frontnak nevezik ezt a mezopotámiai harcteret, ahol a mult héten a már ismert fordulat bekövetkezett. Hónapokig próbálkoztak az angolok meglehetősen nagy és főképen jól felszerelt és erős monitor-flottával támogatott hadsereggel, hogy a Perzsa-öböl felől megindított offenzivájuk kezdetleges sikereit a történelmi nevezetességü Bagdad város elfoglalásával koronázzák meg. A Kaukázusban, majd a Dardanelláknál is lefoglalt török haderő nem küldhetett jelentősebb csapatokat erre a frontra és csakis ennek kell tulajdonítani, hogy az angolok több hónapi munkával végre november elején majdnem harminc kilométerrel közelítették meg Bagdad városát, és már azt remélték, hogy Mezopotámia fővárosa rövidesen a kezükbe kerül.

Ekkor azonban fordulat történt. Kaukázusban az oroszok teljesen tehetetleneknek bizonyultak, a Dardanelláknál pedig már inkább csak arról van szó, hogyan mentheti meg Anglia még ott levő megtizedelt csapatait. Ilyen körülmények között a törökök észrevétlenül erősítéseket küldhettek a mezopotámiai frontra, rendes katoanaságot, amelyet állítólag maga Enver pasa parancsnokolt. Alig egy hét alatt sikerült ennek a török seregnek nemcsak megállítani az angolok előnyomulását, hanem visszaszorítani őket majdnem 170 kilométerre Bagdadtól.

E győzelem jelentősége elsősorban az, hogy meghiusította az ententenek azt a reményét, hogy a Kisázsiából a Perzsa-öbölbe, onnan pedig az Indiai Oceánhoz vezető és kereskedelmi szempontból és katonai tekintetben is rendkivül fontos utat megszerezhetik maguknak. De talán még jelentősebb az az erkölcsi hatás, amely kétségtelenül együtt fog járni ezzel a sikerrel. Perzsia, India és egész Ázsia nagy izgalommal várta a közvetlen szomszédságában lejátszódó eseményeket és bizonyos, hogy az iraki vereség nagyobb hatással lesz az angol zsarnokság alatt nyögő Dél-Perzsiára és indiai mohamedánokra, mintha Anglia Európában szenvedett volna akármilyen nagy vereséget is. A fenyegetett Perzsia fellélegezhetik, Indiában pedig a közvetlen közelben lejátszódó török győzelmeket és angol vereségeket már nem lehet ugy eltitkolni, mint a flandriai kudarcokat.

Bagdad felszabadítása és az angolok mezopotámiai veresége Nagy-Brittania imperialisztikus gyarmatpolitikájának sulyos kudarcát jelenti s egyuttal intő figyelmeztetés Angliának arra, hogy ha elnyujtaná a háborut, még hasonló sulyos meglepetések érhetik.