Gazdasági összeköttetéseink a Kelettel
Budapest, 1915. november 27.
A világháboru okozta gazdasági elváltozásokat teljes nagyságukban csak a háboru befejezése után lesz alkalmunk nemcsak megismerni, hanem egyuttal megérezni is. Annyit azonban a legtöbben közülünk már elég tisztán látunk, hogy a nemzetközi gazdasági összeköttetésekben és a nemzetközi forgalom irányaiban szükségszerüen jelentős átalakulásoknak kell bekövetkezniök.
Magával hozza ezt az átalakulást az a törekvés, amellyel az entente nyugati államai a mai fegyveres küzdelmet a gazdasági térre óhajtják átvinni, magával hozza az a mai viszonyokból származó és szükségesnek mutatkozó törekvés, amely bizonyos szorosabb gazdasági kapcsolatot óhajt Magyarország, Ausztria és Németország között, nem is szólva azokról az uj gazdasági összeköttetésekről, amelyek a háboru következtében előálló államterületi változásoknak szintén szükségszerüen a nyomában járnak.
Az uj vámpolitikai korszakot már ezek az elváltozások, amelyek a világháboru következményei fogják befolyásolni, és ezért az uj kereskedelmi szerződések kora egészen uj irányelvek hatása alatt fog állani, amelyek az előző kereskedelmi szerződésekben és az eddigi kereskedelmi politikában nem érvényesülhettek.
Ezeknek az uj gazdasági összeköttetéseknek szempontjai tüntek elő abból a beszédből, amellyel Láczy Leó a mult héten szervezett uj keleti tanfolyamot megnyitotta, és kifejezést találtak Bárczy István polgármester mult heti székfoglaló beszédében is. Ezekből a nyilatkozatokból már is nyilvánvaló, hogy vezető köreink az átalakulások irányával teljesen tisztában vannak, sőt már is szükségesnek tartották, hogy ebben az irányban bizonyos előkészületeket tegyenek.
A balkáni export, a közeli kelettel való gazdasági összeköttetés fejlesztése alapjában véve nem uj dolgok, sőt mindig arról voltunk meggyőződve, hogy gazdasági összeköttetéseinket éppen a Kelet felé kell fejlesztenünk.
Sajnos a nemzetközi vám- és kereskedelmi politika iránya és törekvései az utóbbi években csaknem teljesen eltereltek bennünket ettől a természetes iránytól, részben akaratunk ellenére, vagy legalább akaratunk nélkül, de sokszor kifejezett hozzájárulásunkkal. Ma azonban ott tartunk, hogy mindez az ige, amelyet a közeledő Kelettel való összeköttetéseinkkel hangoztattunk, valósággal testet ölt és a közeli Kelet a politikai viszonyok hatása alatt közvetlen szomszédunkká változott.
Fajilag a magyar áll legközelebb a Kelet részeiben, földrajzilag hazánk a természetes összekötő kapocs Közép-Európa és a Kelet között. Az uj gazdasági összeköttetések hatása természetesen Észak- és Délkelet felé egyaránt meg fog nyilvánulni, de helyzetünknél fogva a délkelet az, amely felé gazdasági tevékenységünket első sorban irányitanunk kell. Az északkeleti forgalomban meg kell elégednünk azzal, hogy vasuti politikánkkal ugy a forgalmi, mint tarifapolitikai viszonyokban minél kedvezőbb összeköttetést teremthessünk.
A hagyományos ragaszkodás lengyel testvéreinkhez, a lengyel ipari és kereskedelmi körök természetes vonzódása viszont részben át fogják hidalni azokat az előnyöket, amelyekkel a területeken úgy Ausztria, mint a német birodalom velünk szemben rendelkeznek. Már délkelet felé egészen más a helyzet.
Ha csupán a legfőbb forgalmi utirányokat tekintjük, a háboru után közvetlen vasuti összeköttetésünk lesz a szomszédos balkáni államokon és Konstantinápolyon át a bagdadi vasuttal, tehát Kis-Ázsiával, Ázsia középső részeivel egészen a perzsa öbölig. A görög Larissza-vasut felhasználásával közvetlen vasuti összeköttetésünk lesz Pireuszszal, a görög kikötővel, amely utvonal 33 órával röviditi meg a brindisii vonallal szemben az Egyptommal való összeköttetést.
Ha tehát a személyforgalmat ügyesen a kezünkbe vesszük, kétségtelennek kell tartanunk, hogy a háboru után az Egyptomba, Görögországba, a többi balkáni államokba, sőt a Kis-Ázsiába irányuló személyforgalom is Budapesten fog átvonulni; ami Budapest idegenforgalmát a viszonyok ügyes kihasználása mellett rendkivül növelni fogja.
De érezhető lesz a hatása a nemzetközi áruforgalomra is, és a fővárosi kereskedelem helyes vasuti politika mellett igen sok cikkben éppen a vasuti szállitás gyorsasága és az utvonal rövidsége következtében a közvetitést magának biztosithatja.
Természetesen, ezeknek a feladatoknak az előkészitése és megvalósitása az állam, a főváros és az érdekelt vasuti és hajózási vállalatok együttes és céltudatos tevékenységét követeli. A folyami hajók épitésére és a folyamhajózásra gazdag konjunktura vár, de éppen annyira szem előtt kell tartani a budapesti kereskedelemi kikötő kiépitését és az országos érdekek szempontjából a távolabbi jövőben a hajózható folyóutak és csatornák minél erősebb fejlesztését is.
Mindezek a törekvések a legnagyobb mértékben elősegithetők, ha vámpolitikánkban a balkáni államokkal minél szorosabbra füzzük a gazdasági kapcsolatot és ezzel a velök való gazdasági egyetértést és a közös érdekek előmozditását fokozzuk. Meg vagyunk győződve róla, hogy a középeurópai hatalmak vámpolitikája ezt a törekvést fogja szolgálni, és már ma is érezhetjük, hogy a balkáni államok kivétel nélkül egészen helyesen felismerték annak a szoros gazdasági kapcsolatnak a természetességét és szükségességét, amely őket a középeurópai hatalmakhoz fogja füzni.
Innen van az is, hogy az entente elvesztette erejét a Balkánon, ahol az elkövetkező boldogabb jövő a fényét veti előre és megvilágitja az utat, amelyen a Balkán államainak egyedül lehet és kell haladniok. Ebből a természetes kapcsolatból kiszakadt az ellentétes orosz nyomás és megszüntével a természetes gazdasági kötelékek gyorsan egymásra találnak.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!