A másik két törvényjavaslat már inkább formális természetü, de a külkereskedelmi viszonyok rendezésére vonatkozó javaslat egyuttal megadja a kormánynak a jogot, hogy a háborura való tekintettel a vámok megszüntetése, esetleg a megtorló intézkedések terén a szükséges rendelkezéseket megtehesse. 

A másik két osztályba tartozó javaslatok közül az egyik csoportról azt mondottuk, hogy közvetlenül a háborus viszonyokkal állanak összefüggésben és megszüntökkel el is veszitik jelentőségüket. Ide tartoznak a háboru esetére szóló kivételes intézkedések kiegészitéséről, valamint az árfelhajtások megakadályozásáról szóló törvényjavaslatok, amelyek a kormánynak az eddigi tapasztalatok szerint szükségessé vált törvényhozási felhatalmazást biztositják.

A kormányt a rendkivüli gazdasági viszonyok már is arra kényszerittették, hogy bizonyos intézkedésekhez nyuljon, amelyeknek hatályosságát azonban a megfelelő törvényes rendelkezések és főleg a büntető intézkedések hiányában nem volt képes biztositani.

A két törvényjavaslat ebben az irányban egymást ugyszólván kiegésziti, mert a kivételes rendelkezések kiegészitéséről szóló törvényjavaslat széles körű jogot biztosit a kormánynak az élelmiszerek rendelkezésre bocsátása és az árfelhajtásnak ily módon való megakadályozása körül ugy a termelés, mint a forgalom és az árak rendezése, sőt a fogyasztás tekintetében is, viszont az árfelhajtásról szóló törvényjavaslat büntető rendelkezésekkel üldözi az áraknak egyesek részéről való spekulativ felhajtását.

A kormány tehát két irányban igyekszik a kért törvényes felhatalmazások alapján a fogyasztóknak segitésére tenni és legalább az elsőrendü életszükségleti cikkek tekintetében, amelyeknek fogalmát is megállapitja, nemcsak biztositja magának a jogot, hogy ugyszolván az egész gazdasági folyamatot a termeléstől a fogyasztásig egyedül maga szabályozhassa, de gondoskodik arról is, hogy a rendkivül messze vezető állami intézkedéseknek bekövetkezését szigoru büntető rendelkezésekkel a gazdasági folyamat mindegyik fázisában megakadályozhassa. 

Az utolsó csoportba tartoznak azok a törvényjavaslatok, amelyeknek nem csak és nem is annyira a háboru, mint inkább a háboru után elkövetkező gazdasági és pénzügyi viszonyok adják meg igazi jelentőségüket. Ide tartozik a már az előző ülésszakban benyujtott törvényjavaslat a pénzintézeti központról, amelyet a pénzügyminiszter ez alkalommal az alapitási tervezetről, az alapszabályokról és az annyira tárgyalt revizióról szóló jelentésével kiegészitett.

Most már teljes egészében a közvélemény és a törvényhozás előtt áll az uj pénzintézeti központ, amely a háboruból a békébe való átmenet idejében és a meginduló békés gazdasági fejlődésben pénz és hiteléletünk és a velök összefüggő összes gazdasági viszonyok tekintetében kiváló szolgálatokat lesz hivatva teljesiteni. Régi óhajt valósit meg, de az uj fejlődésben még fokozottabb jelentőséget nyer a csődön kivüli kényszeregyezségről szóló törvényjavaslat, amely kereskedelmünknek nyujtja egyuttal azt a biztositékot, amely a csődöt megelőző megegyezés révén óriási összegek megmentését célozza.