Barnaszínű egyenruhába öltözött, hatalmas termetű alakokat láthatunk napról - napra végigsétálni Budapest utczáin. Lapos katonasapkájuk alatt napégett arczú, fekete bajuszúgóliátok méltán keltenek nagy feltűnést fővárosunk kandi, kíváncsi, mindent tudni akaró férfiainál és asszonyainál.

Ők a délczeg ifjak, nem titkolják kicsodájukat, s így csakhamar közismertté lesz, hogy új szövetségesünk, a bolgár hadsereg tisztjei, akik persze katonai megbízással járnak itt közöttünk, kísértésbe ejtvén sok-sok, könnyen hevülő női szívet. Mert daliásak ők valóban és ami a legszebb rajtuk, az, hogy szövetségeseink. A vitézség mindig a leghízelgőbb erény a nők szemében, s hogy ők azok , azt mutatja az a rettenthetetlenség, amelyet a mi és a németek csapataival együtt a Balkánon bebizonyítottak.

Miként a német hadsereghez tartozókat, úgy a bolgárokat is fogadjuk azzal a szeretettel, amely méltó a magyar vendégszeretethez és az együtt elért nagy hadi sikerekhez. A Budapesten tartózkodó bolgár tisztek elragadtatással beszélnek máris gyönyörű fővárosunkról, a szívélyes fogadtatásról.

A vácziutczai korzó naponta hangos a tüntetésektől, melyet a német, a bolgár és a magyar tisztek jelenléte vált ki a sétálókból. Reméljük, hogy ez így maradandó lesz és Budapest új kedvenczei a háború utáni időkben is szívesen látott vendégeink lesznek.