A gyönyörű ívelésű ülésteremben ujra összesereglettek az odavalók s az elnöki csengetyű régen halott csilingje ismét csendet teremt a netalán zajongó padsorokban. A karzatok- e mindenkori divatkiállítás - ismét zsúfolásig megteltek s a suhogó selymek és csillogó ékszerek tulajdonosai feszült érdeklődéssel néznek alá a kardos honfiak villogó fejebubjaira. Mert valóban kardosak az ország választottjai s számosan hon atyafi mineműségüket megczáfolva, ifjui lendülettel vesznek részt a dicső nagy küzdelemben.

Tarkállik az egyenruha a folyosók piros szőnyeggel kövezett országútján, pengnek a sarkantyúk a szárnylépcsők lejáratain, sőt még az előnyösen elhagyatott kupolateremben is domborulnak a menték, feszülnek a pantallók. Hja, katonavilágot élünk s ez élénken bizonyul még a parlamentben is, hol minden harmadik képviselő fringiás vitéz lett. Dominálnak a huszárok, sok a tüzér, sőt még trének is vannak, marczona nézésű, jól táplált hősök.

Látni való tehát, hogy tiszteletreméltó megválasztottjaink legnagyobb részt a lovassághoz tartoznak, ami malicziózus untauglichok szerint maga után vonja azt, hogy egy-egy kitűzött törvényjavaslaton távlovaglásokat fognak rendezni.